Ennyit ér a lelkiismeretük

Főként a kórházigazgatók, akiknek az életébe most ismét színt visz az idei költségvetésük újraszámolása – sokadszorra. Úgy indult az év, hogy teljesítményvolumenkorlát (tvk) alapján kapják a finanszírozást. Tavaszszal a szaktárca gondolt egyet, és jöttek a lebegőpontok. Mostanra kitalálták, hogy mégis a tvk volt a jobb. Ez önmagában még akár komikus is lehetne. De nem az, mert minden egyes alkalommal egyre fukarabbul bántak a pénzzel. Attól tartok, hogy a finanszírozás elnevezésének állandó variálása egyetlen célt szolgált: újabb és újabb nevet kellett adni a gyereknek, jelen esetben az elvont forintoknak.

Ha pénzről van szó, a minisztérium mindig arra hivatkozik, hogy szerinte irreálisan sok a beteg. Szeretem ezt a mondatot, mert legalább félig igaz, ami nagy szó a politikában. Mert tényleg sok a beteg. De mi, akik két lábbal a valóságban élünk, tudjuk, hogy nincs ebben semmi irreális. Aki nem hiszi, az várja ki a sorát egy szakrendelőben vagy egy háziorvosnál. Esetleg nézzen végig egy műszakot a sebészeten, a sürgősségin. Kiemelt figyelmet érdemel az onkológia is, ahol néha mozdulni sem lehet a folyosókon. Nézzen bele a kételkedő ezeknek a beteg embereknek a szemébe. Vajon akkor is képes nyugodt lelkiismerettel kimondani azt, hogy tvk meg lebegőpont?

Kapaszkodjanak meg: bizony, képes! Mellesleg az sem biztos, hogy őszinte  pillanataiban, borotválkozás közben legalább a tükröt leköpdösi.