2019.08.13. 20:00
Pestis és rák ellen szárított varasbékát használtak egykor
A kecskeméti belváros két kolosszusa, a bevásárlóközpont és a megyeháza épületének árnyékában áll szerényen egy ház, ami az emberi élet törékenységére emlékeztet, és e törékeny élet megmentésére irányuló törekvés történetét őrzi. Az 1969 óta működő Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjtemény a 18. és a 20. század közötti időszakból származó relikviái az orvosok és gyógyszerészek egészségért vívott örök küzdelmének állít emléket.
Mészáros Ágnes gyűjteményvezető mutatta be a gyógyszertörténeti ritkaságokat, és mesélt a gyógyítás történetéről
Forrás: Petőfi Népe
Fotó: Bús Csaba
Mészáros Ágnes, az Orvos- és Gyógyszertörténeti Gyűjtemény vezetője fogad bennünket a parasztházból kialakított épületben és vezet körbe a múzeumon, bemutatva a kiállítás legérdekesebb darabjait. A múzeumba lépve a hajdani Mátyás Király Gyógyszertár bútorzatának életnagyságú, 1906-ban készült fényképe fogad a bejárattal szemben. Előtte a hartai patika kis táraasztala áll orvosságos üvegekkel és dobozokkal berendezve.
– A nagy patikabútor egy darabja ma a Czollner téri gyógyszertárban található. 1952-ben a patikákat államosították, a berendezéseket össze-vissza cserélték, mindent elhordtak az eredeti helyről. Sok patikabútort barbár módon feltüzeltek a szocializmusban – mondja Mészáros Ágnes fogadásunkkor és röviden ismerteti a gyűjtemény történetét.
A nyitást megírta a Petőfi Népe is
– Lóránd Nándor 1966-tól kezdte gyűjteni a régi gyógyszerészeti eszközöket, s három év múlva hivatalossá is válhatott a gyűjteménye. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum lemondott a Bács-Kiskun megye területére terjedő gyűjtési jogköréről, és Antall József személyre szóló meghatalmazást és megbízást is adott Lóránd Nándornak a gyűjtés megkönnyítése érdekében, melynek eredményeként létrejött Kecskeméten a Gyógyszerészeti Régiségek Gyűjteménye – tekint vissza a kezdetekre Mészáros Ágnes, aki annak idején Grabarits Istvánnal közösen rendezte be a kiállítást. Az első tárlatról a Petőfi Népe is beszámolt 1967. november 6-i számában. A gyűjtemény mintegy 850 darabja a megye 89 patikájából, orvosi rendelőkből és hagyatékokból származik. A kiállításon többek között a sebészet, szülészet, nőgyógyászat és a terápiás eszközök 200 éves történetébe pillanthatunk bele.
Közel háromszáz gyógyszert árusítottak
De ne szaladjunk annyira előre, inkább haladjunk vissza az időben, egészen a gyógyszertörténet 18. századáig. Az első teremben az 1766-tól működő Szentháromság gyógyszertár fenyőfából készült parasztbarokk stílusú officinája fogad bennünket, melynek munkaasztalán 18. századi tárgyak utalnak használatára. Itt látható még Falt Antal 1770-ben felvett inventáriumának (leltárának) képe a falon, ami 294 tételt számlál.
Körülbelül 3000 fajta ismert gyógyszer készült a 18. századi Európában, ennek 10 százaléka volt a kecskeméti patikában, ami jó aránynak mondható, különösen azt figyelembe véve, hogy csak egy patika volt akkor a városban, a mostani tűzoltóság épületében működő óbesterház mögött. Akkoriban igen drága mulatságnak számított a gyógyulás a gyógyszerek magas ára miatt. Mészáros Ágnes elmondta, hogy a 19. század második felétől a szegények ingyenes gyógyszerekben részesülhettek. Akkor már nyolc patika működött Kecskeméten, melyek közül a két leggazdagabb, a Szentlélek Patika és a Mátyás Király Gyógyszertár váltva szolgáltatta ki a gyógyszereket a szegényeknek, melyről egy 1882-es, a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltárában megtalálható gyógyszerszámla is tanúskodik. Akkoriban a legelterjedtebb gyógyszerformátum a por volt, ezután következtek a forrázatok, főzetek, kenetek, olajok.
Idegbetegségre ördögszart javasoltak
A 18. századi gyógyszereket bemutató vitrin valódi különlegességekkel szolgál, a sok gyógynövény, állati részekből készített varázsszerek miatt leginkább olyan, mintha Harry Potter világába lépne a látogató. Ekkor 440 fajta növényből készítettek 640-féle gyógyszert, melyek közül főként fűszernövények láthatóak az állandó kiállításon. Csillagánizs, édesgyökér, sáfrány, szerecsendió, mind gyomorerősítő gyógyszer, a máig használt szenna hashajtó, a mályvavirágot légcsőhurutra használták. A nem túl költői nevű „ördögszart” (Asafoetida) idegbetegségre és hörghurut ellen használták. Nevét rendkívül erős, fokhagymás szagáról kapta.
Bőrbajokra szárított bikacsök volt a megoldás
A terem igazi kuriózumai az állati eredetű gyógyszerek. Ezek használata nagyrészt az emberi félelem, remény és tudatlanság ötvözetének tekinthető hiedelmeken alapult. Kétszáz fajta állati részt használtak, s voltak állatok, melyeket egyben: pókot, skorpiót. Idegbetegségekre és női betegségekre használták a hódtetemet és a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskót. Megtalálható a mósusz, a pézsmaszarvas mirigyzacskó-váladéka, ami ma is jó illatú parfümalapanyag. Az állati zsírokat kenőcsök vivőanyagaként és mágikus szerként is használták: a disznózsír, a kutyazsír, a jászkeszegháj és a nyúlzsír az állat tulajdonságaival ruházta fel az embereket az akkori hit szerint. Például olyan gyorsan futnak, mint a nyúl, ha megkenik a lábukat a nyúl zsírjával, de Erdélyben medvezsírral masszíroztattak, hogy erősek legyenek.
A vitrinben látható bezoár is, ami a sertés gyomrában az emészthetetlen anyagból összeállt bőrszerű labda, melyet általános ellenméregként használtak. Sok összetevőből álló, csodahatású gyógyszerekbe keverték, melyeket a főurak a nyakukban hordtak arany- és ezüstfoglalatban, mert hitük szerint minden méreg hatásos ellenszer volt. A bíbortetű lázcsillapító hatású és szívbajok ellen volt használatos, de vörös festéket is készítettek belőle.
A szárított kecskevér úgy készült, hogy a kis kecskéket illatos anyagokkal etették, majd leölték őket és vérüket kemencében megszárították, amit kőbántalmak ellen használtak fel.
A szárított bikacsökkel kezelték a bőrbajokat, pestis és rák ellen szárított varasbékát használtak az 1600-as évek óta. A vipera húsa látáserősítő, mérge reuma elleni szer, azt még ma is használják.
Szembetegségre medvevér, árpa ellen vadhús
Aki szereti a borzongató hiedelmeket, annak bizsergető pillanatokat szerezhet a Pax Corporis című orvosi receptkönyv, ami különböző bajokra ajánl gyógymódokat. Nyavalyatörés (epilepszia) ellen például a ló szárított agyvelejét. A kiben béka vagy kígyó vagyon nevű betegséget a tarajos gőte okozta, ami a hiedelem szerint belemászott az alvó gyerekbe, ettől nagyra nőtt a hasa, de sokszor olyan lánnyal kapcsolatban is ezt hitték, aki megesett. Akiről azt hitték, hogy kígyó mászott belé, fejjel lefelé egy edény tej fölé függesztették és várták, hogy a gonosz állat kimásszon belőle. A szembetegséget medvevérrel gyógyították, árpára pedig vadhúst ajánlottak.
Bécsi porcelánba mérték a kenőcsöket
A második terem a 19. századba röpít bennünket, itt a homeopátia szereit tekintheti meg a múzeumlátogató. Itt találhatók a különböző gyógyszerformák edényei. A porokat puhafából készült tégelyekben tárolták. A kenőcsöket cserép- és porcelánedényekben adták a betegek számára a patikusok, melyek közül bécsi porcelánedények tekinthetők meg. A porokat a fatégelyek után a 19–20. században már szép díszes, széles szájú üvegekben tartották, a gyógyhatású folyadékokat pedig szűk szájúakba töltötték.
A 19. századi gyűjteményben a látogató a környék, Félegyháza, Kiskunhalas, Baja és a falvak patikáinak edénycsaládjait láthatja, köztük igazán szép szecessziós darabokkal és az 1821-ben alapított Mátyás Király Gyógyszertár, Kecskemét akkori leggazdagabb patikája edényeivel.
Drogvágó, ostyakészítő és tablettázógép
Gyógyszerkészítés eszközei is tartogatnak érdekességeket a betérőknek. A teremben láthatók aprító-porító, drogvágó eszközök, mozsarak, mérlegek. Utóbbiaknak különösen fontos szerepük volt, hiszen a gyógyszerkészítés során minden munkafolyamat közben mérni kellett. A 19. század végén a por volt a legelterjedtebb gyógyszerforma. Porosztó ágyúval, pormérő kanalakkal adagolták ki kártyákra, kapszulába vagy ostyába a por formájú gyógyszert. 1892-ben már ostyába töltötték a port, hogy ne legyen keserű, ehhez ostyakészítő gépet használtak.
A 19. században a pilula is jellegzetes gyógyszerforma volt: olvasztott cukorba keverték a hatóanyagot és mint a tésztát, meggyúrták, majd abból csipkedték ki a pilulákat – akkorát, ami a bakkecske golyóbisával egyenlő méretű. A kényes ínyű jómódúak számára arany vagy ezüst füstlemezzel vonták be a patikusok, ami elvette a hatóanyag keserű ízét, cserébe jól megdrágította a gyógyszert. Tablettázógép is látható a gyűjteményben, amit 1843-ban szabadalmaztattak.
A különböző desztilláló berendezésekkel gyógyhatású illóolajokat állítottak elő tökmagolajból és napraforgóolajból, a lombikokkal és görebekkel illatos vizeket készítettek a 19. században.
Gyomorvarró gép és életre ébresztő készülék
A foghúzás eszközeivel kovácsok, borbélyok, bábák is dolgoztak. A kiállított eszközöket a kovács készítette és ő is húzhatott fogat velük. Látható itt aranytömőkészlet és aranyhíd, szájzárnyitó menetes csiga, altatómaszkok, sebészeti eszközök, borbélyok érvágókészletei, köpölyözők, csappantyúk. Sebészborbélyok eret vágtak, aminek talán magas vérnyomás, csömör ellen lehetett hatása vértolulás ellen.
A vitrinekben látható gyomorvarró gép, amit Petzl Aladár fejlesztett ki 1912-ben, vannak mandulakivevő és csonkítókések is. A drasztikus életre ébresztő készülék olyan, mint a csúzli, ami sok apró tűt lő ki, s az mind belevágódik a betegbe, aki a fájdalomtól életre ébred, mellette látható a nem kevésbé kegyetlen, 12 pengés érvágó készülék.
Az orvostörténeti teremben megtekinthetők olyan horrorisztikus nevű sebészeti eszközök, mint daganatfogó, csontvésők és csontfűrészek.
Jubileumra készül a gyűjtemény
A gyűjtemény most lesz 50 éves, jelenleg felújítás alatt áll, a Múzeumok Éjszakáján is zárva tartott. A 2020 végi újranyitáskor új állandó kiállítás kap helyet a Vesalius anatómiájából származó freskóval. A középső részben a Kalocsai Székesegyházi Könyvtár 15–16. századi gyógyszerészeti munkáiból lesznek láthatók színes metszetek.