Valkai Tamás kapusként is helytállt

– Mi történt a pályán a 20. percben, miért állították ki a kapusotokat, Kis Csabát?

– Jött egy hosszúnak tűnő indítás a Kalocsa részéről, Kis Csabi ki is futott a labdáért, a 16-os vonalán fel is vette, de meglehetősen szerencsétlenül fogta meg. Kiejtette a kezéből, az ellenfél szemfüles csatára, Polyák Kristóf pedig azonnal lecsapott rá és meg is szerezte, hajszállal a 16-oson kívül. Elhúzta Kis Csaba mellett, és a kapusunk próbált ugyan vetődve menteni, csakhogy a labda helyett a támadó lábát érte el, ennek a következménye volt a kiállítás, ráadásul a Kalocsa mindjárt szabadrúgáshoz is jutott egy meglehetősen veszélyes helyről.

– A kapus tehát piros lappal kiállt, cserekapus azonban nem volt. Mérkőzés előtt volt valamilyen vészhelyzeti B-tervetek, egy ilyen eshetőségre, vagy a vezetőedző, Árva Zsolt ott helyben rögtönzött? Megkérdezte például, hogy kinek lenne kedve beállni?

– Nem, előzőleg nem volt B-terv ilyen eshetőségre. Megmondom őszintén, hogy a kiállítás pillanatában kapcsoltunk, hogy nincs cserekapus, majd Orlov László védőtársam jelentkezett, hogy ő vállalja a feladatot, de aztán ott a pillanat hevében jeleztem én is, hogy vállalnám, és a kispadon lévő vezetőség el is fogadta azt a verziót, hogy akkor én álljak be. Nem igazán volt alternatíva, tehát rögtönzött megoldásra volt szükség.

– Kapusmezt kötelező ilyenkor felvenni. Kesztyűt is kértél?

– Igen.

– Tehát beálltál a kapuba, és rögtön jött egy szabadrúgás, nagyon veszélyes helyről. Abba bele kellett avatkoznod? Kapura ment?

– Amint magamra öltöttem Csabi kapusszerelését, máris sorfalállításra volt szükség, amely szerencsére jól sikerült, utólag átgondolva is jól tettem, hogy a rövid oldalra állítottam a falat. A kalocsai Tóth Levente nagy erővel lőtte el a szabadrúgást a nagyjából a hosszú oldal irányába, kapura is jött a labda, a léc alá tartott, de sikerült fölé tenyerelnem.

– Jellemzően milyen munkát végeztél kapusként a meccs során? Beadásoknál ment a kiöklözés, indításoknál a kifutás? Lövésnél vetődni kellett? Tudsz vetődni, ha arra van szükség?

– Az első félidőben a szabadrúgást követően még egyszer kellett hasonló módon védenem, illetve egy-két beadást kitenyerelni, ezeknek a szituációknak a megoldása hellyel-közzel megfelelően sikerült. A második félidőben volt két, három távoli lövés, amiket követően nem volt nehéz felszedni a labdát, illetve a mérkőzés utolsó pillanataiban akadt egy olyan kalocsai kísérlet, amely során megpattant a labda, no, azt vetődve sikerült szögletre ütnöm. Ezzel nem állítom azt, hogy tudnék vetődni, de ott, vészhelyzetben sikerrel folyamodtam ehhez a klasszikus kapusmegoldáshoz. Két, három veszélyes, oldalról érkező beadásra kellett kimozdulnom, ezeket öklözve sikerült a mezőnyben ütve hárítani. Talán mondanom sem kell, összességében – és a rögtönzött speciális feladatomból kiindulva – elégedett voltam a kapott gól nélküli eredménnyel, persze jó lett volna itthon tartani a három pontot, de ebben a mérkőzésben most ennyi volt. Azt azonnal szeretném hozzátenni, hogy az, hogy gól nélkül megúsztuk, nem csak az én érdemem. A csapatom jól reagált az emberhátrányra, és rendkívül szervezett védekezéssel segítettek nekem abban, hogy elérjük a kapott gól nélküli célt.

– A felnőtt pályafutásod során volt már ilyen, hogy kapusként szolgáltad a csapatodat?

– Téli kispályás mérkőzéseken előfordult, hogy vészkapusként, esetleg létszámhiány miatt kapusként léptem pályára, de nagypályán még erre nem volt példa, főleg nem tétmérkőzésen. Nagyon örülök, hogy sikerült megoldani ezt a problémát, de azért a jövőben is maradnék inkább mezőnyjátékos.