Jó közösséget alkot az Orgovány

Címkék#rádi zoltán #orgoványi nkse #labdarúgás

Az Orgoványi NKSE gárdáját a Bács-Kiskun megyei harmadosztályú labdarúgó bajnokság Északi csoportjában a 6. helyen találta a a bajnokság felfüggesztése, majd eredményhirdetés nélkül való lezárása. Így aztán már nem volt alkalmuk javítani a helyezésen, amellyel egyáltalán nem elégedettek, amint az a játékos-edzővel folytatott beszélgetésből kiderül.

Vincze Miklós

Álló sor (balról): Szabó Viktor, Vízteleki Szilárd, Bócsai Csaba, Kocsis Gábor, Nemes Márton, Hajda Ádám, Lóczi Ferenc, Seregély Imre, Ács József. Elöl (balról): Kiss Imre, Rádi Zoltán, Tóth Márk, Tapodi Zoltán, Panyik József, Ungor Dániel

Forrás: Petőfi Népe

Váratlanul szakadt rá a teljes futballmezőnyre a járvány miatt beállt uborkaszezon. Nem történt ez másként Orgoványon sem. A csapat az utolsó mérkőzését március 17-én Ágasegyházán játszotta. Hajtott, küzdött a gárda azon a mérkőzésen, amely zárt kapus volt ugyan, de az ágasegyházi pálya adottságainak köszönhetően a kerítésen kívül így is voltak jócskán nézők. Ők azt láthatták, hogy végül magabiztosan, 3–0 arányban, győzött az Ágasegyháza, ugyanakkor az Orgovány is nagy erőfeszítéseket tett az eredményesség érdekében. A kevés helyzetüket azonban nem sikerült értékesíteni, és az Ágas a hajrában végül a maga javára fordította a meccset. A lefújás után mérgesek voltak a vendég orgoványiak, szemmel látható volt, hogy eredmény tekintetében többet vártak maguktól a csak utólag sima vereségnek ható mérkőzésen. Rádi Zoltánnal, az Orgoványi KSE harmincöt éves középhátvédjével beszélgettünk, aki nem utolsósorban a csapat játékos-edzője is, és akinek szinte az egész labdarúgó pályafutása az Orgoványhoz kötődik.

– Milyen célkitűzésekkel vágtatok neki az idei bajnoki évnek, amelyről most már tudjuk, hogy nem lesz befejezve?

– Azzal a céllal kezdtük el tavaly augusztusban a bajnokságot, hogy mindenképpen szeretnénk gyarapítani az éremgyűjteményünket, amelyben azért a közelmúltból is megtalálható jónéhány nemesfém, azaz a dobogóra felkerülni.

– Ezek szerint aligha vagytok elégedettek a helyezéssel, amelyen zártatok.

– Nincs okunk elégedettnek lenni azzal a pozícióval, sőt, ki merem jelenteni, hogy nem méltó hozzánk ez a helyezés. Mentségül mondanám, hogy meglehetősen sok volt a sérültünk az egész szezon során, és ez azért jelentősen hátráltatott bennünket.

– Milyen összetételű a mai Orgovány?

– A csapat igazából nagyrészt hazai játékosokból áll, de azért vannak a keretben kecskeméti játékosok is. Nincs is más választásunk, hiszen ha csakis a helybéliekre támaszkodnánk, akkor túl kevesen lennénk, nem tudnánk csapatot kiállítani. Nagy szükségünk van arra a néhány kecskemétire, aki a mi csapatunkat erősíti. Ugyanakkor most csak a kérdés kedvéért emeltem ki őket, ugyanis már évek óta nálunk játszanak, így elmondhatom, hogy velük kiegészülve összeszokott kis brigádot alkot a miénk.

– Mi a helyzet az utánpótlással? Lesznek-e fiatalok, akik továbbviszik a stafétabotot?

– Sajnos nagyon kevés olyan fiatal van jelen pillanatban nálunk, akiket a közejövőben be lehetne építeni a felnőtt keretbe. Persze akad nálunk is néhány tehetséges srác, de ők jelenleg Izsákon játszanak, ami talán nem is baj, mert így magasabb osztályban edződnek, tehát idővel majd a mi számunkra is erősítést jelenthetnek.

Álló sor (balról): Szabó Viktor, Vízteleki Szilárd, Bócsai Csaba, Kocsis Gábor, Nemes Márton, Hajda Ádám, Lóczi Ferenc, Seregély Imre, Ács József. Elöl (balról): Kiss Imre, Rádi Zoltán, Tóth Márk, Tapodi Zoltán, Panyik József, Ungor Dániel
Fotó: Petőfi Népe

– Van-e szurkolótáborotok, bármekkora méretű? Milyen a hangulat például a hazai meccseiteken?

– Ami a közönséget illeti, van néhány igen lelkes szurkolónk, akik ha esik, ha fúj, ott vannak minden meccsünkön, még idegenbe is elkísérnek minket. Régebben a hazai meccseken meglehetősen magas volt a nézőszám, ez az évek múlásával azonban sajnos egyre kevésbé jellemző, megfogyatkozott a tábor. Bár az „öreg motorosok”, akik régebben játszottak az Orgovány mezében, ma is rendszerint kint vannak a hazai meccseken is.

– Kik azok az ősi riválisok, akik ellen teljesen mindegy, milyen állapotban van a csapat, mindenki felszívja magát? Gondolom, elsősorban a szomszédvárak lehetnek ezek.

– A fő riválisaink természetesen kötődnek a megye hármas Északi csoporthoz. Az egyik örök rivális érthető módon a szomszédvár, azaz az Ágasegyháza, a másik gárda, akivel rendre rangadó jellegű meccseket játszunk, és az akivel szembeni összecsapást felfokozott hangulatban és elszántsággal várjuk, az a Tiszaug.

– Van-e olyan játékos, akit kiemelnél?

– Elsősorban szeretném kiemelni a csapat kapitányát, Lóczi Ferencet, akire mindig számíthatok a pályán és azon kívül is. Ő az, aki a mérkőzéseken a középpályánkat összeszedi, megszervezi . A kapusunk, Szabó Viktor is megérdemli, hogy külön kiemeljem, elsősorban a hozzáállása miatt, no meg azért is, mert bár új csapattagnak számít nálunk, az idei évben nagyon sokat hozzá tudott tenni a csapat játékához. Kiss Imrét szeretném még kiemelni, aki végig ott volt mindenben a csapat mellett, nagyon lelkiismeretesen végzi a dolgát a pályán, és bár az eredeti posztja hátvéd, ezzel együtt bármely poszton be lehet vetni, ahol éppen szükség van rá, és bármelyik poszton képes a maximális teljesítményt nyújtani.

– Ezekben a váratanul beköszöntött foci nélküli napokban, hetekben, lassan hónapokban elvonási tünetek jelentkeztek-e már akár nálad, akár a csapattársaknál? Tartjátok egymással a kapcsolatot?

– Tartjuk egymással a kapcsolatot, hiszen egy jó hangulatú társaság, jó kis közösség a miénk, ám a találkozások száma sajnos mostanában mindössze heti egy alkalomra szűkült le. De reménykedjünk a legjobbakban, abban, hogy mihamarabb visszatérhetünk a mennyei megyei életbe.