Zubai Szabolcs látogatta meg a fiatal kéziseket

Az enyhe értelmi fogyatékos, magatartási zavarokkal küzdő, illetve halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó intézmény részese a Magyar Kézilabda Szövetség „Kézilabda az iskolában” elnevezésű programjának, így már visszatérőként köszönthették annak vezetőjét, Juhász Istvánt, valamint Penszki Gergely szakfelügyelőt. A szegedi kiválóság megtekinthette azt az emlékfalat, amelyen az ő és Ilyés Ferenc meze is látható. Ez előtt azonban pályafutásáról, a sportághoz és a sikerekhez szükséges hozzáállásról beszélgetett a szokásosnál jóval visszafogottabb gyerekekkel, akik Kerezsiné Gálik Gyöngyi irányítása mellett ízlelgetik a sportágat.

Először az úszással próbálkozott, Darnyi Tamás volt a példaképe, de nem volt benne elég tehetséges. Majd az elé dobott labdát nem rúgni, hanem dobálni kezdte. Ezt az egykoron kézilabdázó édesanyja is javasolta neki, ezért előbb nem akarta kipróbálni a sportágat, aztán magával ragadta a csapat, idézte fel a kezdeteket. Azt sem titkolta, hogy nem ő volt korosztályában a legtehetségesebb, ám imádott edzeni, még az alapozási időszakokat is szerette, szereti. – Édesanyám egyszer azt mondta, hogy akkor lehetek jobb a többieknél, ha többet teszek érte. Ezért gyakran kétszer annyit dolgoztam, mint mások. Ha az ember mindent megcsinál maxi­málisan, az nem garancia rá, hogy válogatott lesz, de nélküle biztosan nem húzhatja fel a címeres mezt. Márpedig én válogatott akartam lenni. Másnak hazudhat az ember, de a tükörbe nézve pontosan tudja, hogy megtett-e mindent – fogalmazott a 211-szeres válogatott. Juhász István, aki Szabolcs első edzője volt Mező­kövesden, arra hívta fel a figyelmet, hogy tanítványa borzasztó rendkívül volt. Egész pályája bizonyítja, hogy szorgalommal és kitartással sok mindent el lehet érni.

– Tizenhét évesen volt egy állkapocstörésem, egyébként soha semmilyen sérülésem nem volt. Elkerültek a keresztszalag- és a vállsérülések, pedig ezek nálunk elég gyakoriak – számolt be nem mellékes szerencséjéről Zubai.

Aztán a múltidéző percek során Juhász István szóba hozta, hogy 2012-ben a szerbiai Eb-n Szabolcs megsérült, orvosi javaslatra azon a mérkőzésen már nem ment vissza a pályára. A másnapi edzésen összeragasztva jelent meg és a doki szerint a következő meccsen normál ember nem tudott volna játszani, Zubai viszont igen. Így is lett, a világbajnok franciákat megverő válogatottban Zubai hat gólt szerzett, miközben részleges hasfalszakadást szenvedett.

Legnagyobb élménye az olimpia

Zubai Szabolcs legnagyobb élményként az olimpiát, illet­ve az Izland elleni mérkőzést említette, ami a sportág történetében is emlékezetes meccs volt. Legkedvesebb gólt viszont nem tudna megnevezni. Jótanácsként elárulta az elsősorban támadni szerető fiataloknak, hogy aki jól védekezik, az pályára kerül. Tetoválásairól pedig elárulta: édesanyja nagyon utálta, hogy kivarratta magát, ezt azonban csak felnőtt­korban ajánlja. A cigizést viszont még akkor sem javasolja senkinek.