Szász János rendezésében láthatja a közönség a Ványa bácsit

– Az elmúlt évadban az Apátlanul (Platonov) című Csehov-drámát rendezte Kecskeméten, ami közönségsikert, egyben szakmai díjakat is hozott a társulatnak. Miért rendez ismét Csehovot?

– Talán azért, mert a Platonovnál elindult egy erős közösségi létezés. Csehov mindig kihozza a titkainkat. Egyébként egy hirtelen döntés volt. Cseke Péterrel épp a stúdiószínház lépcsőjén álltunk, és megkérdezte: mit csinálok jövőre? A Ványa bácsit szívesen megrendezném – válaszoltam. Rábólintott, ezzel meg is beszéltük a dolgot. Ha jobban átgondolom, talán másként döntök. De nem futamodtam meg.

– Húsz évvel ezelőtt Nyíregyházán rendezte a Ványa bácsit, később az Egyesült Államokban is. Mást gondol most a darabról, mint korábban?

– Persze, hiszen egészen más ember vagyok, egészen más élethelyzetben. Semmilyen módon nem lehet összehasonlítani a húsz évvel ezelőtti nyíregyházi, és a mostani, kecskeméti előadást. Ez derűsebb, de talán ugyanolyan fájdalmas. Ami nem változott benne, az a darab alapkérdése, hogy mit tehet az ember, ha elrontotta az életét. Lényegében semmit, erre csak ráfázni lehet.

– A szereplők azon siránkoznak, hogy nem lett semmi abból, ami lehetett volna. Tele vannak önsajnálattal a kudarcos és kisszerű életük miatt. Hol hibáztak, változtathattak volna a sorsu­kon?

– Azt gondolom, ez egy örökérvényű kérdés, Csehovtól függetlenül. Mindenki átgondolhatja, hogy hol fuserálta el a saját életét, miben volt bátor és hol futamodott meg. Hol nem merte vállalni saját magát, majd végül mi lett belőle. Ványa végig azt feszegeti, hogyan kellene élnünk. Egy helyen azt mondja: most 47 éves vagyok, ha megélem a hatvanat, még 13 évem van hátra. Mit fogok csinálni ez idő alatt ebben a roppant vereségben?

– A műnek számos magyar fordítása létezik. Melyikből készült a szövegkönyv?

– Morcsányi Géza és Makai Imre nagyszerű fordításai­val dolgozunk. Mind a kettőben van valami, ami nincs a másikban. Nagyobb részt Morcsányi fordítását használjuk, ami kissé maibb, kevésbé pátoszos.

– Szinte nincs olyan színházi évad, hogy valahol ne tűznék műsorra a Ványa bácsit. Mitől ilyen népszerű?

– Tükröt tart elénk. Nem a győztesek darabja ez, inkább szól a kudarcok, a csalódások elviseléséről. Ugyanakkor valamelyest jó kedvű is. Nekem eddig ez a legvidámabb Csehov-rendezésem, amit készítettem.

– Sokadszor rendez Kecskeméten. Szívesen dolgozik a társulattal?

– Szerény és munkás hely ez a színház, a társulata egyre tehetségesebb és vonzóbb. A fővárosban sokat rendeztem, de kevésbé éreztem jól magam. A fővárosi létezés egyfajta presszúrával jár, leöntve sznobsággal. Ezt én nem kedvelem.

– Bátran válogat a színészek közül, talál bennük újat, megmutatnivalót.

– Fontos is megemlíteni őket, mert sokat tettek a darabhoz. Például Szokolai Pétert vagy Fazakas Gézát, akik nagyon pici szerepből óriásit fabrikáltak. De ki kell emelnem a címszereplő Nagy Viktort, aki elképesztően széles skálán létezik. Igazi vásott színészkölyök, akivel a rendezőnek nincs is más feladata, mint egy kis hitet adni neki, és a szűk medencéjéből óceánná válik. Nagy színésznek tartom.

– A színészei leleményességén is múlik, hogy a legdrámaibb helyzetekben is képesek vidámságot vinni a színpadra?

– Minden a színészeken múlik. Aki nem ezt mondja, az hazudik. Ez egyébként társulati kérdés. Amelyik társulat évente ki tud hozni egy Csehovot, az igencsak rendben van.

– Premier után is megnézi az előadásait?

– Lejárós rendező vagyok. Többször megnézem az általam rendezett darabot, majd beszélünk is róla. Eleinte kell ez a fajta karbantartás, szükséges, hogy a rendező a csapatával legyen. A Platonov legutóbbi három-négy előadását igaz nem láttam, de rendben megy, nem is vagyok ideges miatta.

Szereposztás

A szombattól látható Ványa bácsi című előadás szereposztása: Ványa – Nagy Viktor, Szonya – Hajdú Melinda, Szerebjakov – Hegedűs Zoltán, Jelena – Bognár Gyöngyvér, Asztrov – Kocsis Pál, Tyelegin – Fazakas Géza, Dadus – Kertész Kata, Jefim – Szokolai Péter.