Meglepetések

Számtalanszor érik meglepetések az embert. Ezeknek hol örülhet, hol kevésbé. Nyaralásunk során betértünk egy étterembe, ahol rendeltünk. Az árak borsosak voltak, de nagyon éhesek voltunk, így nem válogattunk. A lányom harcsapaprikást rendelt, de csak a felét tudta elfogyasztani, így arra kértük a pincért, hogy csomagolja el. A fizetésnél jött a hideg zuhany. A fogás áfája öt százalékos volt, majd ugyanazért elcsomagolva még 27 százalékot fizettünk. Azaz 32 százaléknyi adót róttunk le azért, mert egy ültő helyben a paprikást nem sikerült elfogyasztani.

Másik történet: a párom új egészségügyi kártyát kellett, hogy készíttessen a hivatalban. El is készült, amelynek 3000 forint volt az ára. Ez rendben is lett volna, de helyben nem lehetett fizetni, hanem a postahivatalba kellett mennie, hogy ott sorban állás után az összeget csekken kifizesse, majd vissza a hivatalba, hogy ott bemutatva a fizetési szelvényt, megkapja a kis kártyát. Nem értek valamit. Én öt éve a párizsi Eiffel-torony látogatásához a jegyet Kecskemétről, online rendeltem meg. Az adó befizetését, az adóbevallást csak online intézhetik a hazai cégek. Naponta 1000 milliárd dollárnyi tőke utazik a világ egyik sarkából a másikba online módon. Az összes hazai boltban kötelező az elektronikus pénztárgép használata, de akkor vajon egy sima kártyalehúzót miért nem lehet beszerelni, már csak az ügyfél rugalmas, gyors kiszolgálása miatt is a hivatalba?

Más. Néhány éve Kismartonban, egy nagyobb élelmiszerboltban vásároltam, ahol a nálam lévő eurócenteket akartam elkölteni. Vettem néhány tábla csokoládét a gyerekeimnek. A kasszánál vettem észre a fizetés előtt, hogy csaknem egy eurónyi apró még hiányzik. Az osztrák kasszásnő rám nézett, és megkérdezte: kicsik a gyerekei? Nagyon, válaszoltam. Akkor adja ide az összes aprót, ha nem elég, akkor a hiányzó összeg a cég ajándéka. Jó étvágyat a lila tehenes csokoládékhoz – mondta mosolyogva. Hát, így is lehet.