Mennyit dolgozzunk?

A magyar európai uniós elnökség tematikája a versenyképesség növelése a közösségben. Ez iszonyú fontos megoldandó kérdés. A 27 tagállamot számláló, közel 450 milliós óriási gazdasági egység fejlődése egyre inkább lassul. Az EU világban betöltött gazdasági vezető szerepe halványodik. Jó érzékkel dobta fel ennek a problematikának a kezelését a magyar politikai vezetés.

A minap nézegettem egy versenyképességi listát a neten. A svájci székhelyű Nemzetközi Vezetésfejlesztési Intézet tavalyi jelentése 63 országot mért össze 340 kritérium alapján. Az első helyen a dánok, a második helyen az írek állnak (mindkettő uniós szövetségesünk). A bronzérmet a svájciak vitték el. A hollandok az 5., míg a svédek a 8. helyen állnak. A világgazdaság működésére jelentős befolyással bíró Amerikai Egyesült Államok a 9., míg Kína a 21. helyet foglalta el tavaly.

Hazánk a 46. helyet jegyzi, azaz van feladat bőven. Attól azonban nem tartok, hogy ne tudnánk javítani a helyezésünkön. Az első Orbán-kormány idején, 2002-ben a svájci lista szerint a 30. helyen tanyáztunk, amely akkor egy feltörekvő, igyekvő, a szocializmust lebontó és a kapitalizmusra áttérő ország részéről nagyon szép eredmény volt.

Ami azonban kihívás az egész világ számára, az nem más, mint Kína. A minap néztem meg az egyik legjelentősebb mozicsatorna által készített Az amerikai gyáregység című filmet. Kínaiak vettek meg az Egyesült Államokban egy autóbeszállítói gyárat. A kínaiak az oda áttelepített dolgozóiktól elvárták az ingyenes túlmunkát, az amerikaiak ezt nem vállalták. Kínában sok helyen napi 12 óra a munkaidő, amelynek egy részét nem fizetik ki. A versenyképességen az ingyenmunka óriásit javít. Azaz sok helyen 72 óráznak a Távol-Keleten, miközben például az unióban a négynapos munkaidő bevezetéséről röppennek fel hírek. Ha bevezetik, akkor ez nem biztos, hogy erősíti az EU versenyképességét.