Vizet, de azonnal!

Vasárnap óta itt az ősz. Az iskolai szorgalmi időszak is elkezdődött. Egyedül az időjáráson nem látszik, hogy évszakváltás történt volna. Tovább tart a sivatagi hőség. Amit lehetett, azt elpusztított az időjárás az elmúlt hetekben. A kukorica úgy néz ki, mintha októbert mutatna a naptár, a napraforgó szétégve. 

Az előrejelzéseket figyelve, van némi biztató is. Szombatra vasárnapra már alábbhagy a hőség, mindössze 32 fokot mutat majd a hőmérő. Amikor gyerek voltam, édesanyám mondta mindig, ha 30 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, akkor jobb ha árnyékba vonulsz a barátaiddal és nem focizol a tűző melegben, mert még valami bajod lesz. 

Míg az ember elvonulhat a nap elől, addig a növények kint szenvednek a forróságban. A minap egy kiskőrösi gazda mondta, hogy több mint 59 fokot mutatott az ültetvényében a digitális hőmérője 14 órakor. És ez így megy hetek óta. Hogy kibírják-e a fák vagy a szőlő? Ez kérdéses, mondta a termelő.. Vajon mi emberek kibírnánk-e a 60 fokos forró vizet, ha leöntenének. Minden bizonnyal ordítva rohannánk a hideg zuhany alá. A növények lassan két hónapja ezzel küzdenek. Addig jó amíg küzdenek. Ha már nem lesznek képesek rá, akkor az azt jelenti, hogy a Homokhátságnak annyi. Megszűnik a növénytermesztés, az agrártermelésnek vége. A sivatag lesz az úr. 

Mit lehet tenni? Bár már a 25. órában vagyunk, de arra legalább van esélyünk, hogy vizet szivattyúzzunk a Homokhátságra. Igaz, ami tönkrement 30-40 év alatt nem lehet két hét alatt megjavítani, de legalább el kellene kezdeni. Most. Hogy van-e vizünk? Rengeteg. Kedd reggel a Paksnál 1470 köbméter víz úszott le másodpercenként a Dunán. Ez egy óra alatt 5,2 millió köbméter. Ha ennek a tizedét kivennénk egy nap alatt meg sem látszódna a vízálláson. Csak kezdenék már el az illetékesek. Ha nem teszik, akkor vége a homokhátsági agrártermelésnek, vége az itt élő agrárcsaládoknak.