A hidegben még a kocsonyát is melegen eszem

Sokat ábrándozom a nyárról. Nem a fürdőzésről, az esti vidám beszélgetésekről, a kirándulásokról. Azok nélkül jól elvagyok. Vágyom a napsütésre. Felidéztem a 35 fokos végeláthatatlan kánikulát is, és így a nulla fok körüli időben, bizony majdnem hiányzik. Ezzel vélhetően majdnem egyedül vagyok, mert körülöttem mindenki jól bírja, sőt, örül ennek a hideg időnek. Én meg fázom. Elővettem már a bakancsot, téli kabátot, kesztyűt, sapkát. De nem elég. A libakocsonyát is inkább felmelegítettem libalevesnek, csak hogy jobb kedvem legyen. Bizakodom, a következő napokra enyhébb időt jósolnak. Én ennek örülök, mások pedig szidják ezt is, mert már kezdik megszokni a hideget, és most visszamelegszik. Én viszont nem ellenkezem, élvezem inkább a jobb időt.