Különleges nap

Különleges év volt az 1083. a magyar történelemben. Augusztus 20-án avatták szentté az első magyar királyunkat, Istvánt. Vele együtt még négy hasonló jeles személyiség került a hazai szentek sorába, így István fia, a korán elhunyt Imre herceg. Gellért püspök, az 1046-os pogánylázadás vértanúja, és két zoborhegyi remete, Zoerard-András és Benedek.

István király zsenialitása abban rejlett, hogy felismerte: a pogány magyarság csak akkor maradhat fenn, ha beilleszkedik a keresztény vallású népek sorába. A kérdés az volt, hogy a bizánci rítusú egyházat, vagy a római pápaság által kínált katolikus vallást részesítsük előnybe. Jó döntést hozni nem volt könnyű. Politikailag és katonailag Bizánc és a katolikus német nagyhatalom közé szorultak az elődeink. Ekkor határozott úgy az első államfőnk, hogy a pápától kér koronát. Így legitimálta a hatalmát az államfő a külföldi uralkodók előtt, ez azonban nem jelentette a Kárpát-medence feletti királyi uralom azonnali birtoklását. Több ellenálló magyar törzsfővel kellett megharcolni a hatalomért a királynak.

Szerencsére a német uralkodót maga mellé állította, mivel elvette feleségül Henrik császár húgát. A hívő katolikus Gizella hercegnővel német katonák is érkeztek, akik István államszervezési tevékenységét támogatták. Így nyugatról védetté vált az ország a családi kapcsolatoknak köszönhetően.

Mi, magyarok a nyugati kereszténységet vettük fel, amelynek a világa, annak értékrendszere a mai napig döntően meghatározza Magyarország fejlődését, immár ezer év óta. Szent István kultusza több mint 900 évre tekint vissza. Augusztus 20. eredeti tartalmát Szent Istvánra és az államalapításra emlékezve a rendszerváltással nyerte vissza. A magyarság fennmaradásának a legnagyobb ünnepe augusztus 20. Ezt ünnepeljük kedden.