Kedvezőtlen jelek

Sosem vártam úgy az őszt, mint ezekben a napokban. Nem azért, mert ez lenne a kedvenc évszakom. Amiatt akarok túl lenni a következő 10 forrónak ígérkező napon, mert már teljesen kialvatlan vagyok. Hetek óta nappal 35 fok keseríti meg az életemet, és persze másokét is. Természetesen éjszakára tárva-nyitva vannak az ablak, valamelyest lehűl a levegő, de nem eléggé, ám beszállingóznak a szobánkba a pollenek. 

Az allergia miatt az ember tüsszög, így felébred, a szeme viszket, az orra folyik, mintha egy alapos influenza kellős közepén lenne. Ennek ellenére jó a helyzet azok szerint, akik az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkoznak. A véleményük alapján ugyanis az idei volt a következő 20 év leghűvösebb nyara. Nem tudom, azt viszont tudom, hogy ha vidékre megyek, akkor magammal viszek egy literes flakont vízzel. Lassan olyan lesz a helyzet, mint amilyenről egy alkalommal egy amerikai ismerősöm mesélt. 

A hölgy – a Békehadtest keretében – nyelvtanárként dolgozott a szülővárosom gimnáziumában. Arizonából érkezett. A családjával gyakran keltek útra az Egyesült Államokon belül. Sivatagi területeken keresztül autóztak rengeteg alkalommal. Mint mondta, több napnyi élelmet, ivóvizet és persze fegyvert is vittek magukkal. Azt ugyanis be kellett kalkulálniuk, ha lerobban az autó, vagy balesetet szenvednek, akkor a mentőcsapat megérkezéséig a hatalmas melegben ki kell tartaniuk. 

Nálunk szerencsére kis távolságok vannak, nem kell több napra pakolni. Egy dologban azonban kezdünk hozzájuk hasonlítani, a Homokhátság félsivatagos területté van nyilvánítva. Attól mentsen meg bennünket a Teremtő, hogy a helyzet tovább romoljon. A jelek nem kedvezőek.