Cigifüst

Hétvégén strandolni voltam. Élveztem, hogy süt a nap, hűsítő a víz, és gyerekkacajoktól, valamint zenétől volt hangos a környezet. A nagy pihenés közben egy idő után azonban nem tudtam nem azt figyelni, hogy mennyien dohányoznak. Minden embernek megvannak a saját szenvedélyei, káros vagy nem káros, de függőséget eredményező szokásai. 

A dohányzás természetesen a káros szenvedélyek közé sorolható, de azt gondolom, addig nincs baj a cigarettázással, amíg az ember csak saját magát károsítja vele. Lehet vizsgálni a cigi negatív hatásait, de ezzel mindenki tisztában van. Onnantól kezdve viszont már problémásnak tartom a helyzetet, ha a dohányzók keverednek a nem dohányzókkal, és a cigifüst annak az orrát is piszkálja, aki nem szívja. A kifújt füst belélegzése legalább annyira káros, mint a beszívott, így nyugodtan mondhatjuk, hogy azok, akik dohányoznak és a füstöt mások köré fújják, a káros szenvedély negatív hatásait adják át másoknak. 

Napozás közben nem a legkellemesebb érzés a cigifüstben sütkérezni, de számomra ennél felháborítóbb volt az a tény, hogy rengeteg szülő a saját gyereke mellett dohányzik. Volt olyan apuka, aki az alig pár hónapos kisbabája fölött szívta a csikket. Persze, gondolhatjuk, az a gyermek, aki úgy nő fel, hogy otthon természetes a dohányzás, vélhetően maga is ki fogja egyszer próbálni, az is lehet, hogy idővel ő is aktív dohányzó lesz, de addig, amíg védtelen, ne terheljük szervezetét! Évekkel ezelőtt ez talán még rosszabb volt, akkor még az épületekben is lehetett cigarettázni. Manapság viszont sokkal jobban elkülöníthető egymástól a dohányzó és a nem dohányzó, és ezt mindenképp annak a számlájára írom, hogy egyre egészségtudatosabb világban élünk. 

Fejlődni ebben ugyanakkor még mindig lehet. Én szerencsésnek gondolom magam ilyen szempontból, hiszen a baráti társaságomban és a családi körömben lévő dohányosok mindig is tisztelettel voltak másokra, és arra a pár percre, amíg elszívták a szálukat, arrébb mentek. Bízom benne, hogy egyre többen fognak így gondolkodni.