Kutya baja van

Hétvégén részt vettem a II. Nagy Bácsi Kutyás Pikniken Hetényegyházán. Az esemény fő célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a felelős és kulturált állattartásra, bemutassák a környékbeli kutyaiskolákat. A szervezők hangsúlyozták, minden esetben ajánlják a kutyagazdiknak, hogy vigyék el kedvencüket kutyaiskolába, ahol megtanulhatja az alap engedelmességi és szocializációs szabályokat. Még azoknál a kutyáknál is ezt ajánlják, akik nem agresszívek, alapvetően nincs velük gond.

És miért foglalkoztat engem ez a téma? Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor sikerült végig aludnom az éjszakát a nyáron úgy, hogy ne keljek fel a szomszéd kutya ugatására. A nagy meleget kereszthuzattal próbáltuk túlélni, de már-már menetrend szerint hajnali három-négy óra felé mindig eljött a pillanat, amikor kénytelenek voltunk becsukni az ablakokat, mert az öblös, visszhangzó kutyaugatástól úgy éreztem magam, mintha háborús övezetben lennék.

Sosem volt kutyám (ha a szomszéd kutyájából indulok ki, nem is lesz, de a viccet félretéve, pár éven belül szeretnék), ám azt gondolom, ha a kutya folyamatosan ugat éjszaka, nem érzi jól magát. Nemcsak azért, mert nem alszik, hanem tényleg úgy hangzik az utcánkban lévő blökinek az ugatása, mintha segélykiáltás lenne. Pedig nem gondolnám, hogy rosszul lenne tartva, kulturált környezetben él egy kedves családdal, de talán egy kutyaiskola valóban segíthetne rajta.

Az olvasóban felmerülhet, hogy miért nem szólunk a szomszédnak. Jogos gondolat, de azon túl, hogy szeretem elkerülni a konfliktust, nem hiszem, hogy ha valahogy csendre tudná bírni kutyáját, nem tenné meg. Arra pedig nem én fogom megkérni ismeretlenül, hogy vigye el kutyaiskolába, vagy egy farmra… Párommal egyébként kísérletezgettünk, hogy az ágyból hogyan tudjuk „megkérni” a kutyát, legyen szíves ő is aludni. A tapsra és az ablakpárkány ütögetésére nem reagált, két fatányér hangosabb összecsapása után csak még hangosabban ugatott, viszont a csittegésre (körülbelül így hangzott: „cshcsh, csücsücsü”) volt, hogy abbahagyta. Mindenesetre, úgy vártam már az őszt és várom a telet – hogy ne kelljen kinyitni az ablakot éjszaka –, mint a megváltást. Utóirat: ha a szomszéd tudja, hogy újságíró vagyok és ezt olvasni fogja, érdekes lesz a következő találkozásunk.