Olvassunk!

Az európai emberek kicsivel több mint fele olvas könyvet. Ez derül ki az Eurostat napokban közzétett statisztikájából. Egy felmérést végeztek még 2022-ben, és azt kérdezték az emberektől, hogy elolvastak-e legalább egy könyvet az előző egy évben. Az Európai Unióban a lakosok 52,8 százaléka felelt igennel. Magyarország minimálisan marad el ettől az átlagtól, 52,3 százaléka a honfitársainknak mondta, hogy elolvasott legalább egy könyvet. 

Csalókának érzem ezt a felmérést, ha a saját példámból indulok ki. Én ugyan elolvastam egy könyvet az elmúlt egy évben, de sajnos nem mondanám, hogy gyakorlott olvasó vagyok. Holott tisztában vagyok azzal a kutatási eredménnyel is, hogy azok az emberek, akik naponta legalább 20 percnyi regényt olvasnak, akár két évvel is tovább élhetnek. Az olvasás ugyanis elképesztő módon kikapcsolja az agyat, kiszedi az embert a hétköznapi rohanásból, és ez a fajta lelassulás megváltás az elmének. 

De akkor miért nem olvasok többet? Szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Egyetértek ezzel. Ha elhatároznám, biztosan menne, hiszen általános iskolás koromban is ment, amikor elhatároztam, hogy egy nyár alatt kiolvasom A kőszívű ember fiai című kötelező olvasmányt. Mind a hatszáz oldalát. A taktikám az volt, hogy naponta tíz oldalt olvasok, hatvan nap alatt megvagyok. Így is lett, de ha megvolt a napi tíz oldal, még a mondatot sem mindig fejeztem be a tizenegyedik oldalon… Így persze egy szóra sem emlékszem sajnos belőle, és úgy jöttem ki az esetből, hogy én és az olvasás nem lettünk a legjobb barátok. 

Az olvasás olyan, mint a sportolás, először motiváció és elhatározás kell, majd, ha elkap a lendület, már megy magától. Viszont a cikkek és hírek követése, a közösségi média görgetése és a sorozatozás „rovására” kell űzni ezt a nagyszerű tevékenységet, az olvasását. Na meg kell egy jó könyv. Most, hogy ezt kiírtam magamból, megígérem magamnak, hogy este legalább 20 percet olvasok lefekvés előtt. Ki csatlakozik?