Mentsünk életet!

A héten több Bács-Kiskun vármegyei városban civil véradást tartanak, illetve tartottak. Azt gondolom, a véradás az egyik legnemesebb cselekedet, amelyet ember végrehajthat. Nincs szebb attól, mint úgy segíteni valakinek, hogy az illetőt nem ismerjük, nem tudjuk, hogy a segítségünk mikor hasznosul, nem származik belőle jövedelmünk, és más ember számára ez mégis szó szerint életmentő.

A véradással kapcsolatban azonban sokan úgy gondolkodnak, hogy sohasem lépnék ezt meg. Félnek a tűszúrástól, rosszul vannak a vértől vagy a fehérköpenyes orvosoktól, asszisztensektől. Az ilyen félelmeket legyőzni márpedig nagyon nehéz, én mégis arra bátorítanám a kedves olvasót (ha Ön is fél), hogy próbálja meg. A tűszúrásról annyit, hogy az olyan, mint egy szúnyogcsípés. Tudom, tudom… ezt könnyű mondani, de tényleg! A belőlünk kiáramló vérre, magára a folyamatra nem kell odanézni. Sőt, a véradásból még mi magunk is profitálunk. Nem anyagilag, hanem attól sokkal fontosabb módon: kapunk egy gyors egészségügyi felmérést. Véradás előtt mindig orvossal kell konzultálni a véradó helyszínen, hemoglobin szintet ellenőriznek, illetve vérnyomás- és pulzusmérésre is sor kerül.

A véradás – amely mindössze 5–12 percet vesz igénybe – arra is jó, hogy visszajelzést kapunk a vérünk állapotáról. Egy felnőtt ember szervezetében öt-hat liter vér kering, és ebből fél liter tartalék. A véradás során pedig nagyjából 450 milliliter vért vesznek le, de ezt a szervezet pikk-pakk pótolni tudja. Igaz, véradás után nem szabad súlyemelő világbajnokságra menni vagy elindulni a szkanderligában, de azt gondolom, egy kissé fáradékonyabb pár órát kibír az ember, ha belegondol, hogy megmentett másik három életet.

„Bajban ismerszik meg a barát”. Kívánom, senki se kerüljön olyan helyzetbe, hogy vérre lenne szüksége, de ha mégis, legyen kellő mennyiségű vér a raktárakban! Ezt megvásárolni nem lehet, csak az emberek és a társadalom összefogásán múlik. Irány, mentsünk életeket!