Éhezés

Néha jó éhezni. Biztos sokan hallottak már arról – és ezt kutatások is alátámasztják –, hogy az időszakos böjtölés egészséges tud lenni. Ennek sok formája létezik. Az egyik legkedveltebb és leghatékonyabb a napi időszakos böjtölés, amikor egy meghatározott, mondjuk nyolcórás időintervallumra (például 10 és 18 óra közé) szűkíti az ember az étkezéseit.

De van egy drasztikus módja, ami szerint, ha az ember három napig nem eszik, olyannyira kitisztul/felszabadul a szervezete, lelassul az emésztése, hogy az illető hosszút távon akár tovább is élhet. Na, én ilyet biztosan nem lennék képes végigcsinálni, de egy kevésbé kemény kúrába belekezdtem. Ez arról szól, hogy öt napig csak zöldségleveket iszok, napi öt étkezéshez mindössze 150 millilitert, és mellé csupán rozskenyeret lehet enni. A reggelihez és az ebédhez két-két szeletet, a tízóraihoz, uzsonnához és vacsorához egy-egy szeletet. És nagyon fontos a minimum három liter víz elfogyasztása.

Eleinte rémisztőnek hangzott az egész, de bevallom őszintén, vágytam egy kicsit arra, hogy fellélegezzen a szervezetem. A bedaráló hétköznapokban a sokszor egészségtelen táplálkozásokkal már besokalltam. Igaz, van rajtam felesleg, de nem a fogyás miatt csinálom, hanem azért, hogy tényleg kicsit kitisztuljak. Már a harmadik napnál járok, és amennyire nehezen indult (az első nap borzalmas volt, egész nap éhes voltam és fájt a fejem), annyira jól és „könnyűnek” érzem most magam. Pedig amit inni kell, hát, nem indítja be a nyálelválasztásom: az első nap zöldbúza-koktélt, a második nap biozöldséglevet, most ananászlevet iszom. Holnap céklalé, utána sárgarépalé jön. Higgyék el, amelyik jól hangzik, például az ananászlé, az nem finom, amelyik pedig rossznak tűnik, mint a zöldbúza-koktél, az ínycsiklandó volt. A jóérzéshez pedig hozzájön még egy adalék, márpedig az, hogy nem kell gondolkodni, hogy mit egyek. Este nem kell otthon főzni, reggel tovább aludhatok, mert megspórolom a szendvicskészítés idejét. Rendszert visz a napomba ez a kúra, ami biztosan hozzájárul ahhoz, hogy energikusabbnak érzem magam.