A drága tepertő

Ha nagyanyáink feltámadnának, akkor összecsapnák a tenyereiket, nem hinnének a szemeiknek. Ma úgy tűnik, hogy a legdrágább áru, ami a sertésből készül, az a tepertő. Mintha a feje tetejére állt volna a világ. A minap voltam kint az egyik megyei kisebb város piacán, ahol hentesek is árultak. Jó minőségű termékekkel csábították a vásárlókat. A kolbász és a sonka négyezer forintot kóstált kilónként, a májas ára kettő ezerbe került. A tepertő kilója négyezer volt. Kérdeztem is az árust, mi az oka annak, hogy a sertésből készült egykor lenézett, legkevésbé értékes tepertő annyiba kerül, mint például a sonka. Az árus azt mondta: máshol hétezer a tepertő kilója, ő ahhoz képest olcsón adja. 

Ráadásul minden német áron megy, a felvásárlási ár, az energia ára, a gépek is hasonlóak mint nyugaton, az adók magasabbak. Talán a munkabér olcsóbb, így ne csodálkozzak azon, ha a tepertő annyiba kerül, mint a sertésből készült legfinomabb termékek. Persze máshol is vannak érdekes árazási jelenségek. Az egyik kiskereskedelmi lánc például a plakátjára kiteszi, hogy mit értékel le a jogszabályi előírásnak megfelelőn 10 százalékkal. De az olcsóbb termék mellett egy rakás más árut is elhelyez a képen, amelyeket 20-30 százalékos leértékelési akciókkal is feltüntet. Természetesen az ember örülhet, hogy lám a hatósági kötelező akciót bőven meghaladó kedvezményt kaphatunk. Valójában azonban más a helyzet. Tavaly óta akkorát ugrottak az árak, hogy lassan úgy érzi magát az ember mint a múzeumban, ahol megtekinti a kiállított tárgyakat, de eszébe sem jut haza vinni azokat.