Idővárás

Még több mint hatvan nap van hátra az idei évből, aminek időjárását alighanem sokáig emlegethetjük. Különösen a forró és aszályos nyár maradhat emlékezetes, a negyven Celsius-fok körüli melegrekordjaival. Habár az is váratlan volt, amikor augusztus után pár napra hirtelen november lett.

Hőségnapok persze akadtak bőséggel az elmúlt száz év során is, de saját bőrünkön megtapasztalni a nap perzselést, már egészen más hatás. Különösen akkor, ha túlzásba vittük a napfürdőzést és „pecsenyére pirítottuk” magunkat. A magamféle „hókább bőrűek” jól ismerhetik ezt a kínzó állapotot.

A természetet is megtréfálta az időjárás szeszélyessége, hiszen írtunk már Jászszentlászlón mostanában virágzó cseresznyefáról, hírt kaptunk Kiskunmajsáról a leveleit elhullajtott, majd újra lombot növesztő diófáról és mint hírlik, újra virágzanak a gesztenyefák Pálosszentkúton is.

A „vénasszonyok nyara” még pár napig örvendeztetni fog bennünket és kirándulhatunk a színorgiában pompázó természetben, de szép lassan minden a helyére kerül, mert november elején már felsejlenek a mínuszok is.

Pár hét és előjönnek az ilyenkor szokásos időjárási dilemmák, mint az emberiség olyan nagy kérdései, hogy lesz-e hó Mikuláskor, illetve fehér lesz-e a karácsony? A témakörben a népi megfigyelésekre aligha hagyatkozhatunk, mert egyre ritkábban jön be a régebbi időkben mondogatott „Ha Katalin kopog, karácsony locsog” következtetés.

Az időjárás természetesen kihat mindennapjainkra és néha még a hangulatunkra is, miközben kifogyhatatlan beszédtémát szolgáltat minden évszakban. Könnyű szapulni vagy éppen dicsérni, de mindenki számára sosem lesz tökéletes. Az ismert népdalból is kiderül: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső.”