Emlékezés

Hagyománnyá vált a családunkban, hogy halottak napja közeledtével, az iskolai őszi szünetben a lányaimmal közösen készítjük el elhunyt szeretteink sírjára a koszorúkat. A koszorúalapokat megvesszük, a hozzávaló díszeket azonban mi magunk gyűjtjük össze. Már év közben is gyűjtögetjük azokat a terméseket, amelyek szépen mutatnak a koszorún. Ám ilyenkor, ősszel elkényeztet bennünket a természet. Nagy sétákat teszünk a szabadban, járjuk az erdőket, mezőket, miközben csipkebogyót, makkot, fenyőtobozt, színes faleveleket, száraz virágot és egyéb kincseket gyűjtünk. Amikor minden megvan, nekilátunk az alkotásnak.

Amíg pakolgatjuk, ragasztgatjuk a díszeket, óhatatlanul szóba kerülnek azok a rokonok, ismerősök, akiknek a koszorút készítjük. Ilyenkor felidézzük a velük kapcsolatos sztorikat, emlékeket. Mesélek a lányoknak azokról, akiket nem ismertek. Ügyelünk arra, hogy a koszorúkat személyre szabottan készítsük. Igyekszünk olyat alkotni, amiről azt gondoljuk, hogy örülne neki a dédimama, a dédipapa, a távoli és közeli rokon, a szomszéd néni, a volt munkatárs… Sajnos évről évre emelkedik a koszorúk száma. 

A gondosan elkészített koszorúkat együtt visszük ki a temetőbe. A síroknál közösen gyújtunk gyertyát, közösen imádkozunk. Fontosnak tartom, hogy lányaim tudják, hol nyugszanak családunk elhunyt tagjai, hiszen egyszer majd ők fogják gondozni a síremlékeket, ők viszik tovább a hagyományt. 

A temetőkerti séták közben újabb és újabb emlékek idéződnek fel bennünk. Én például rendszeresen elmesélem a lányaimnak, hogy amikor kislány voltam, a Húgommal közösen minden olyan gyertyát meggyújtottunk a sírokon, amit elfújt a szél. És minden olyan síremlékre raktunk mécsest, ahol nem jártak hozzátartozók. Örömmel töltött el bennünket az a tény, hogy ők sem maradtak ki a megemlékezésből, rájuk is gondolt valaki.

Dr. Domján Mihály pszichológus fogalmazta meg egy halottak napi interjúban: az emlékezés nem az elhunytaknak fontos, hanem nekünk, élőknek. Nem a halottaknak teszünk jót, hanem magunknak. Nekünk jó, hogy tisztelhetjük, ápolhatjuk a szeretteink emlékét. Erre készülünk az idei őszi szünetben is.