A Nemesnádudvar U19-es csapata megnyerte a bajnokságot

Címkék#Vármegyei II #déli csoport #labdarúgás #Nemesnádudvar

Nem csak a felnőtt, de az utánpótlás bajnokságok is lezárultak az elmúlt hetekben. A Bács-Kiskun vármegyei U19-es bajnokságot a Nemesnádudvar nyerte meg, szinte az utolsó mérkőzés lefújásáig nyílt csatában. A csapat edzője, Jagicza Tibor tekintett vissza az aranyat hozó idényre.

Vincze Miklós

Nem csak a felnőtt, hanem az utánpótlásokban is az elmúlt napokban zárultak a bajnokságok. Így történt ez a Bács-Kiskun vármegyei U19-es bajnokság Déli csoportjában is, ahol az aranyérmet a Nemesnádudvar U19-es csapata vehette át. Jagicza Tibor csapata a második Dusnok előtt öt pont előnnyel nyerte meg a pontvadászatot, bár a kép csalóka, ugyanis a bajnoki cím sorsa az utolsó fordulóban dőlt el. A vezetőedző érhető módon szívesen tekintett vissza a szép sikert hozó tavaszi idényre.

A Nemesnádudvar aranyérmes U19-es csapata
Fotó: Kovács Flóra

– A téli alapozó edzésekre nem lehetett panasz – tekintett vissza az idei év indítására Jagicza Tibor. – Az edzőmeccseinket más csoportokban szereplő csapatok ellen játszottuk, olyan csapatokkal, mint a Szilády RFC különböző korosztályos gárdái és a Soltvadkert U19. Ezek az edzőmeccsek hasznosnak bizonyultak, mindegyik ellenféllel pörgős, jó iramú mérkőzéseket játszottunk.

Szükség is volt a minőségi felkészülésre, hiszen miután az őszt a tabella élén zártak – a második helyen álló Dusnokhoz képest négy pont előnnyel –, eltökélt céljuk volt megnyerni a bajnokságot.

– A tavaszra megbeszélt egyik legfontosabb célunk a tabellán elfoglalt első helyünk megőrzése volt. Tudtuk, hogy a tavasznak némiképpen más feltételekkel vágunk neki. Gondolok itt arra – fejtette ki a mester –, hogy tudtuk, hogy mivel éllovasunk vagyunk, mindenki minket akar majd elkapni, és ez plusz terhet jelenthet. Ez több meccsen elő is jött, amikor úgymond az ellenfelek mindenkit elhoztak ellenünk. Azonban tisztában voltunk a saját képességeinkkel, és volt annyi elszántság és elhivatottság a csapatban, hogy ezen a nehezítő körülményen felülkerekedjünk. A második, a tavaszt végigkísérő motívum volt, hogy mivel a Dusnok is nagyon összekapta magát, végig győzelmi kényszerben léptünk pályára. A Dusnoknak is jó csapatuk van, és számítottunk rá, hogy nem nagyon fognak botlani. Ez be is következett, ezért is lett aztán az utolsó bajnoki fordulóban a Nemesnádudvar-Dusnok összecsapás egy igazi bajnoki döntő.

A tavaszi bajnoki menetelést aztán ott folytatták, ahol az őszit abbahagyták. – Az már a felkészüléskor és az első meccsen is érződött, hogy mindenki nagyon akarja a végső sikert – idézte fel a bajnoki menetelés rajtját a szakvezető. - Az első meccsen Kiskunhalason nagyon simán, tetszetős játékkal győztünk. Ezen a meccsen külön öröm volt, hogy több fiatal játékosunk is meg tudta szerezni első gólját a csapatban. A második meccsen az erős csapattal rendelkező Bácsalmás látogatott hozzánk. Dekoncentráltan kezdtünk ugyan, de aztán fokozatosan átvettük az irányítást, majd a mérkőzést megfordítva győztünk. A harmadik fordulóban Mélykútra látogattunk, ahol szerettünk volna revansot venni az őszi fiaskóért, ezt meg is tettük, gyorsan két gólos előnyre tettünk szert, amit meg is őriztünk.

A következő hetekben aztán jöttek a nehézségek.

– Több alapember is kiesett sérülés és vagy betegség miatt. Ez meg is látszott a meccseken, a Kelebia ellen győzelem így a szív, az alázat és az akarat diadala volt, hiszen egy jól játszó Kelebiát sikerült otthon legyőznünk, felőrölnünk. A következő meccsen Szeremlére látogattunk. Tudtuk, hogy a hiányzóink száma egyre nagyobb problémát jelent, valamint azt is, hogy a Szeremle sem fogja könnyen adni magát, hiszen a tavasszal egészen jól szerepeltek. Nem is tévedtünk, hiszen szinte az egész meccsen futottunk az eredmény után, viszont a végeredmény megmutatta, hogy van tartás és eltökéltség a csapatban. Egy pillanatra sem adtuk fel, és három gólos hátrányból felállva egyenlítettünk. Egy nehéz terepen tehát igazságos döntetlen lett a nagy csata vége. Ez a döntetlen azonban azt jelentette a számunkra, hogy innentől kezdve nem volt hibázási lehetőségünk, mivel így még szorosabban feljött mögénk a rivális Dusnok. A Jánoshalmát egészen kiváló játékkal győztük le. Az első félidőben eldöntöttünk minden kérdést, így a második játékrészre felforgattuk a csapatot, jöttek a fiatalok, a kevesebbet játszók, de így sem volt kérdéses a meccs kimenetele. Ezután jött talán a tavasz legnehezebb mérkőzése a Vaskút ellen. Ez volt tipikusan az a meccs, ahol hiába vezettünk három góllal is, rendesen megizzadtunk a három pontért, a végén pedig mindent egy lapra feltéve védekeztük ki a hazaiak támadásait. Itt kiemelném fiatal kapusunk Rókus Gergő teljesítményét, aki pazarul védett és oroszlánrészt vállalt a sikerből.

A következő fordulóban a Bácsborsód nem tudott kiállni a mérkőzésre, így lélegzetnyi pihenőhöz jutott a gárda.

– Fitten és feltöltődve mentünk el Tompára, ahol a meccs hasonlított a Jánoshalma ellenire. Már az elején eldöntöttük a meccset, és jöhetett a forgatás a csapatban, akit lehetett, azt pihentettük a következő meccsre. Ezután következett a Dusnok elleni, mindent eldöntő bajnoki. Az utolsó heti edzéseinkben ott volt minden, ami ebben az idényben jellemezte a csapatot. Az egész éves sikerre éhség, az elszántság, az akarat és az alázat egyben. Ezek vezérelték a csapatot a nyári felkészülés kezdetétől fogva. Mindenre felkészültünk, tudtuk, hogy a Dusnok nem fog feltartott kézzel megadva magát érkezni hozzánk. Egész héten spannoltuk magunkat, mindenki biztatta a másikat.

Eljött tehát a legjobban várt meccs, ami eleve egy igazi szomszédvári derbi, ezúttal ráadásul az aranyérem sorsáról döntött.

– Nyugodtan kijelenthetem, hogy az iram és a két csapat hozzáállása magasabb osztályban is megállta volna a helyét – tekintett vissza a mérkőzésre Jagicza Tibor. Ezen a meccsen tapintható volt, hogy miért is ez az összecsapás a bajnoki döntő. Nagyszerű hangulatú mérkőzés volt. Noha nem voltunk győzelmi kényszerben, hiszen nekünk a döntetlen is megfelelt volna a bajnoki cím megszerzéséhez, de győzelemre játszottunk. A területet átadva, zárt védekezést betartva játszottunk, de amikor kellett váltottunk és gólt lőttünk. A Dusnoknak is megvoltak a lehetőségei, de kapusunk, Nagy Balázs ezúttal is ihletett formában volt, és nem lehetett rajta kifogni. De ez elmondható a csapat bármely tagjára. A vezetést mi szereztük meg Klein Tamás zseniális indítását követően Szőke Roland zseniális befejezésével. Beérni látszódtak álmaink. Azonban a riválisunk sem adta fel, jöttek előre, de mi tartottuk magunkat. Ráadásul a második játékrészre tudtunk frissíteni, meg tudtunk újulni, aminek meg is lett az eredménye. Váics Olivér kettő pazar góllal lezárta a meccset és a bajnokságot. A lefújás után kiszakadtak az érzelmek, mindenki megérdemelten ünnepelt. Sikerült széppé tennünk Klein Tamás és Szabó Erik búcsúját az ifitől, hiszen ők kiöregednek ebből a korosztályból. Leírhatatlan örömmel töltött el és tölt el azóta is mindenkit, hogy a 2010/2011-es idény után újra van bajnok ificsapatunk.

Jagicza Tibor utalt rá, hogy két játékos az idén nyáron távozott az ifitől. Ez persze a dolgok természetes rendje, sőt, a nemesnádudvari utánpótlás nagy sikere biztató a jövő szempontjából is.

– Ez a csapat bármire képes lehet, ha nem jön közbe semmi, egy olyan felnőtt csapat alapját adhatja, amellyel számolni lehet a jövőben – jelentette ki Jagicza Tibor, és szavait egy nagy munkával és kitartással megszerzett bajnoki aranyérem húzza alá.