Labdaúgás

2024.06.14. 07:00

Két év után távozik a soltvadkerti csapat vezetőedzője, Molnár László

A vármegyei első osztályú labdarúgó-bajnokság több csapat számára sem úgy végződött, mint ahogyan azt szerették volna. Közéjük tartozik a Soltvadkert TE Soltút is, amelyet bajnokesélyesként is emlegettek, nem is véletlenül.

Szentirmay Tamás

Hosszú időn keresztül több csapatnak is esélye volt arra a vármegyei első osztályú labdarúgó-bajnokságban, hogy a bajnoki címért és a dobogós helyezésekért is harcoljanak. Az, hogy mennyire kiegyenlített volt a mezőny, az is mutatja, hogy mindez csak az utolsó forduló után vált biztossá. Ennek a küzdelemnek a legnagyobb vesztese a Soltvadkerti TE Soltút lett. Nekik ugyanis nem sikerült a képzeletbeli dobogóra felállni. 

Soltvadkerti TE, Molnár László, labdarúgás
A Soltvadkerti TE Soltútnak a vármegyei első osztályban a negyedik helyen zárt csapata
Fotó: Vincze Miklós

– Két évvel ezelőtt, mikor Soltvadkertre érkeztem, az utolsó helyezett volt a csapat, előtte pedig eggyel előrébb végzett, meséli Molnár László, a Soltvadkert vezetőedzője. – A vezetőséggel együtt három évben gondolkodtunk. Az első év feladatát úgy határoztuk meg, hogy stabilan a középmezőny végén végezzünk. A második évben a középmezőny elején, a harmadik évben pedig az volt a cél, hogy a dobogóért tudjunk küzdeni. Ennek megfelelően láttunk munkához, és gyakorlatilag két év alatt megvalósítottuk azt, amit háromra terveztünk. Most, a bajnokság végén savanyú a szőlő, mert azzal nem számoltunk, hogy már a mostani bajnokságban a dobogóért küzdhetünk, de az élet úgy hozta, hogy lecsúsztunk róla. 

Sokáig vezette a bajnokságot a Soltvadkert, de azután valami megváltozott. 

– Huszonnyolc mérkőzést játszottunk a bajnokságban, ebből huszonöt alkalommal dobogón voltunk, tizenháromszor pedig a tabella élén. Ezért mondtam azt, hogy savanyú a szőlő, mert nem sikerült dobogós helyet szereznünk. 

Molnár László szerint ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy március közepétől már nem tudtak úgy edzeni, ahogyan szerettek volna. A csapat tagjai nem jártak rendszeresen edzésekre. A heti négy edzést a heti kettő váltotta fel, de az is csak másfél lett, mert a szerdákon csak heten-nyolcan voltak. Így csak a pénteki edzés maradt meg 13-14 fővel, majd csak 9-10 játékossal. 

– Ha indokot kell keresni a helyezésünkre, akkor talán az edzéslátogatottság hiánya lehet a legnagyobb. A sorsolás sem segített bennünket, mert az utolsó öt fordulóban játszottunk a riválisokkal, ami nem teremtett könnyű helyzetet. 

Ennek ellenére az egyesület megkérte az NB III.-as licenct, mert amikor erre sor került, akkor még olyan pozícióban volt. 

– Reménykedtünk abban, hogy sikerül dobogós helyezést elérni, ami feltétele lett volna az osztályozó mérkőzéshez. Arról is tudtunk, hogy a vármegyei első osztályú csapatok közül rajtunk kívül ezt nem fogja megkérni senki. Egyébként pedig azt is lehetett érezni, hogy mikor mi ezt bevállaltuk, mert ezt mindenki komolyan gondolta, akkor az ellenfeleink kettőzött erővel küzdöttek ellenünk. Ami nem volt baj, de megnehezítettük a saját dolgunkat vele. 
Az utolsó bajnoki mérkőzésen, a Kalocsa elleni találkozón is lett volna esélye a Soltvadkertnek, hogy a dobogón végezzen, de hazai pályán vereséget szenvedett. 

– Az a mérkőzés jellemezte az egész tavaszi szezonunkat. Jól futballoztunk, főleg az első félidőben, de a Kalocsa két kontrából két gólt rúgott. Az első gólt mindjárt a mérkőzés elején kaptuk. Óriási erőket mozgósítottunk azért, hogy kiegyenlítsünk, ami a félidő vége felé sikerült is, de gyakorlatilag a középkezdés után újra vezetéshez jutott a Kalocsa. Nagy elánnal küzdött a csapat, nem is tudtam rosszat mondani nekik a szünetben, csak dicsértem őket, mert tényleg jól játszottunk. Az akarat a második félidőben pedig már görcsössé vált, és nem sikerült több gólt szereznünk. 

Molnár László már korábban bejelentette azt az egyesületnél, hogy nem marad edző Soltvadkerten. Kelebiáról járt edzéseket tartani, miközben természetesen dolgozott is. Ez nagy terhet jelentett számára, és abban egyeztek meg a klub vezetésével, hogy a bajnokság befejezésével feláll a kispadról. Az utódja is megvan, Huszty Dániel fogja játékosedzőként irányítani a csapatot. Véleménye szerint a legjobb kezekbe kerülnek a fiúk. Bízik abban, hogy az elkezdett munkát tovább tudja vinni, és a következő bajnoki évben beérik a munka, és a soltvadkerti gárda a dobogón fog végezni. 

Huszty Dánielről annyit érdemes tudni, hogy a 2022/2023-as bajnokságban egy félszezont játszott már Vadkerten, így ismeri a játékosokat. Az idei évben pedig Ausztriában a Rubeola FC csapatát erősítette, de Soltvadkerten edzett, és az utánpótláscsapat edzőjeként is dolgozott. Ilyen változásokkal és reménnyel vág majd neki a 2024/2025-ös labdarúgó-bajnokságnak a Soltvadkert TE Soltút csapata. 
 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában