A bevált filozófia mentén újul meg a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét

Fazekas Mihály elsőként a bentmaradásért vívott harcra tekintett vissza. – Én sokkal nehezebben éltem meg az alapszakaszt, mint a bajnokság végét – jelentette ki. – Az alapszakaszban sokszor játszottunk rosszul – aminek voltak persze objektív okai is, például sérülés, vagy játékoscsere –, de lényegében úgy néztünk ki, mint egy olyan csapat, amelynek nem a legjobb nyolc között, hanem a play outban van a helye. A play outban viszont úgy néztünk ki, mint egy olyan csapat, amelynek a felsőházi play off-ban a helye. Ez töltött el tehát némi hidegvérrel. Persze a lebonyolítás miatt így sem voltam nyugodt, de a Kaposvár elleni, a bentmaradásról döntő mérkőzésen megkérdőjelezhetetlenül jobbak voltunk. Nagy kő esett le a szívünkről a bennmaradással, és el kell fogadni, hogy most erre volt elég a játékoskeretünk. Tizenkét éve, amióta ez a klub létezik, volt több kiugróan jó szezonunk, és ez az első rossz évünk. De ennek tapasztalatait is megpróbáljuk már a következő szezonban a javunkra fordítani.

Arról a kérdésről, hogy negatív tekintetben változnak-e a klub lehetőségei, akár szakmai, akár gazdasági értelemben, így vélekedett.

– Aki a gazdasági életben dolgozik, az világosan látja a nehézségeket – utalt Fazekas Mihály a külső körülményekre. – Több szektorban van visszaesés, a nagyvállalatokat ugyanúgy sújtja a több okra visszavezethető válság, mint a családokat. És nyilván mindenki a legfontosabb költségeinek a kifizetésére fókuszál, arra tesz félre. Úgy gondolom, hogy a sport – de ide sorolhatom a kultúrát is – , napjainkban örülhet, ha nem esik vissza jelentősen a támogatása. Nálunk is ez a helyzet. Üzletemberként hadd mondjam gyorsan el, hogy hatalmas hálával tartozunk azoknak az üzleti partnereinknek, akikkel hosszú évek óta együttműködünk. A Duna Aszfalt, a DTKH stabil működés esélyét adta, de sok kisebb támogató nekünk hasonlóan fontos, mert tudjuk, hogy mondjuk egy étterem tulajdonosa számára az általa biztosított támogatás igen nagy áldozat. Sportszerető városban élünk, amelynek vezetői értik a sport lényegét, nem véletlen, hogy a bennmaradásunkról döntő mérkőzésen ott ült a polgármester asszony és mellette alpolgármesterek, képviselők, de egyébként is azon a mérkőzésen volt a legnagyobb nézőszámunk szinte egész 2024-ben, jelezve, nem csak nekünk fontos a kosárlabda. Vannak az olimpiára készülő kecskeméti sportolók, kiváló eredményt ért el a kecskeméti futballcsapat, kupaelődöntős volt a röplabdacsapat, rengeteg fiatal sportol, szóval van értelme a sportról beszélni.

Az egyesületnél már folyik a következő év csapatának összeállítása, a keret változni fog, minden bizonnyal a szakvezető személye is, a klub kialakult filozófiája és gazdálkodása azonban nem.

– A szakmai igazgatónk, Ivkovic Stojan vallja, hogy nincs rossz játékos, csak rossz edző, amivel mi is egyetértünk – jelentette ki Fazekas Mihály. – Tizenkét év alatt összesen két felnőtt magyar játékost igazoltunk, egyikük ráadásul korábban itt nőtt fel. Ezen a szemléleten nem változtatunk. Nem tudunk, és nem is akarunk beszállni a magyar játékosok miatt most tapasztalható árversenybe. Eddig is próbáltunk reálisan költeni, annyit vállalni, amire lehetőségünk van. Tárgyalunk, és közel vagyunk a megállapodáshoz olyan fiatal magyarokkal, akik beleillenek a terveinkbe, és lyukas posztot töltenek be. Nem kész kosárlabdázók, sokat kell velük dolgozni, hogy fontos tagjai lehessenek a keretnek. De persze a választás a stáb dolga, a szakmai döntésekbe a tulajdonosok, vagy a menedzsment tagjai nem szólnak bele, mint mindig, elválasztjuk a szakmát és a klub működtetését. A stáb összeállításán még dolgozunk, várhatóan érkezik majd új edző. Mi a munkában hiszünk, hiszen kész játékost a magyar piacról nem tudunk venni, ezért tervezünk módosítást a stábban. A gazdasági különbségek egyre markánsabbak lesznek a csapatok között nekünk, és a hozzánk hasonló helyzetben lévő kluboknak az lesz a jövő, hogy fiatalokkal, a saját utánpótlásunkkal kell a lehető legjobban gazdálkodni. Mi erre készülünk.