Le a kalappal előttük

Szombaton a Vadkerti-tó partjáról indult a mesterhármas verseny. Le a kalappal azok előtt a sportemberek előtt, akik legalább egyszer körbefutották a gyönyörű tavat. De azok előtt meg főleg, akik a maratoni távot, vagy a klasszikus hármast teljesítették. Pontosabban 1900 métert úsztak, 90 kilométert kerékpároztak, 21 kilométert futottak. 

Amikor az egyik szervezőt kérdeztem, hogy ő például miért csinálta meg a mesterhármast korábban, csak annyit felelt, hogy ki akarta próbálni, hol is húzódnak a teljesítő képességének a határai? A szombati versenyen olyanok is megfordultak, akik már többször is megismerhették az említett határokat, ugyanakkor ezeknek nemcsak az elérése, de fenntartásuk is hatalmas kihívás. Egy ilyen versenyre készülni kell, amely önmagában kihívás. Pláne olyan körülmények között nagyon nehéz készülni, amikor az elmúlt hetekben napközben a hőmérséklet bőven átlépte a 35 fokot. Minden ember életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érzi, hogy elérte azt a bizonyos határt. Amikor évtizedekkel ezelőtt katona voltam, akkor a lőtérre kellett jó néhány kilométert gyalogolnunk percenkénti 120 lépést kellett megtenni. Nem volt könnyű, de valójában csak egy könnyű sétának tűnik a mesterhármas, vagy akár egy maratoni futás kihívásához képest. 

Arról nem is beszélve, hogy ezekben a napokban sportolók ezrei feszegetik a teljesítményeik határát. A párizsi olimpia minden egyes versenyzője több tízezer órát edzett azért, hogy elérje azt a szintet, amellyel a nemzetközi versenyre be lehetett jutnia. Köztük, a magyar csapat tagjai is. Remélem meghozza a gyümölcsét a rengeteg munka. Eddig a magyar versenyzők 2024 előtt, az olimpiák történetében 184 arany-, 158 ezüst-, 184 bronzérmet szereztek. Remélem, hogy a párizsi olimpia végeztével elmondhatjuk: le a kalappal a versenyzőink előtt.