Hőségnapok

Nyakunkon a forróság több mint egy hete. A következő napokban is 36-38 fok körül alakul a napi hőmérsékleti csúcs. De ami ennél rosszabb: éjjelre sem hűl le 23-25 fok alá a hőmérséklet. Azaz nem tudjuk a lakást kiszellőztetni, hogy néhány délelőtti órára hűvösebb legyen a benti hőmérséklet. Ráadásul ebben a melegben a hőszigetelt házakban még rosszabb a helyzet. A falak átmelegedtek és a szigetelő anyag éjszaka nem engedi át a hűvösebb levegőt, hogy a falak lehűljenek. Mit lehet tenni? Megy a légkondi, a ventilátor, ha kell zuhanyozunk, legszívesebben beülnénk a hűtőszekrénybe is, hogy könnyebben túléljük ezt a meleget. Aki előre gondolkodott az összes ablakára redőnyt rakatott. De ez is csak legfeljebb 3-4 fokkal tartja alacsonyabb szinten a hőmérő higanyszálát, igaz nem fogyaszt áramot. Emellett napvitorlákat is ki lehet feszíteni, hogy a besugárzást csökkentsük. Meg persze inni kell naponta 3-4 liter vizet is, hogy elviseljük a forróságot.

A fentebb felsorolt lehetőségek az egyéni védekezést a napi „túlélést” segítik, de valójában a rendszer problémáját nem oldja meg. Egyre jobban közeledünk ahhoz a szinthez, amikor már emberi lakhatásra nem lesz alkalmas a Föld. Hol rontottuk el? Számos tanulmány szerzője leírta a gondokat. Ezek egyik ellenszerét a következő mondás ajánlatként fogalmazza meg:  gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Azaz ha lehet ne pazaroljunk se étellel, se energiával, ha lehet a közösségi közlekedést használjuk stb. De nem ez történik, így minden évben feléljük a Föld újratermelődő erőforrásait és hatalmas szennyezést hajtunk végre. Míg 1970-ban december 30-án volt a túlfogyasztás napja, addig például tavaly ez a dátum augusztus 2-ra esett. Mindennek következményei vannak, ezek miatt küzdünk az elviselhetetlennek tűnő hőségnapokkal.