Aszály

A nyolc méter mély gyűrűs kutamban nincs víz. Tavaly az esőzések idején, amikor a Tisza magasabban volt, akkor valami csillogott az alján, de mára semmi sincs. Mindezt egy keceli gazda mondta a minap. Egy másik szőlőtermelőnek a telke a városszéli mélyebb területen van, ahol egy kisebb tóval rendelkezik. Attól tart, hogy előbb-utóbb meglátja a tó medrét. Óriási az aszály az Alföldön, így a Duna-Tisza közén is. A talaj 60 centis mélységében nincs nedvesség. Ezt a HungaroMet írja.

A nyári növényekre vonatkozó aszály elemzése lesújtó: nagyfokú aszály érinti a Bácskát és a Kiskunságot. Mint írja a szervezet: az előző 30 nap csapadékösszege hazánk nagyobb részén komoly hiányt mutat: az Alföld középső és keleti tájain sokfelé a fele sem esett le az ilyenkor szokásos mennyiségnek, míg a Dunántúl nyugati tájait 10–25 milliméterrel több eső öntözte. A 90 napos csapadékmennyiség immár csaknem az egész országban hiányt mutat a sokéves átlaghoz képest, az Alföldön ez a 30–60 milliméter is eléri. Ha csak 30–60 milliméternyi lenne a hiány, de a gond ennél nagyobb. Az elmúlt 2-3 évben legalább 200–300 milliméternyi eső nem hullott le. Így jó úton halad a térség az elsivatagosodás irányába.

Pedig az épülő paksi híd pillérei alatt közel 2400 köbméternyi víz úszott le a Dunán másodpercenként szombaton. Ez egy óra alatt 8 millió 640 ezer m3-nyi vizet jelent. Ha ez kevés lenne, akkor ott a Tisza. Tiszaugnál 754 köbméter víz folyt le a híd lábánál másodpercenként. Itt ez a két hatalmas folyó, és az általuk közrefogott térségünk, amely az aszállyal küzd. Az öntözéses földművelés nyomait a régészek Mezopotámiában és Egyiptomban találták meg. Az elődök már ötezer évvel ezelőtt öntözték a földjeiket. Talán nekünk sem ártanak követni a sok ezer éves példájukat. Csak tudnám, mi tart vissza bennünket ettől.