Egyre kevesebbet iszunk

Az internetes előrejelzések alapján a következő 30 napban nappal 10 fok feletti hőmérsékletre számíthatunk. Éjszaka sem megy fagypont alá a hőmérséklet. Ennek örülhetünk, mert a fűtési számlánk nem lesz jelentős, ugyanakkor ne dőljünk hátra túl korán abban a bizonyos karosszékben. Azzal, hogy nem voltak jelentős, akár több hétig tartó fagyok, a kártevők elszaporodtak a földeken, az ültetvényeken. Azok ellen pedig a termelőknek védekezniük kell, annak pedig az árát a végső fogyasztó fizeti meg. Illetve azzal is számolni kell, hogy a kereskedők a zöldség és a gyümölcs árát magasan tartják. Tavaly Kecskeméten 1400 forint volt egy kiló meggy akkor, amikor ugyanazt Kecelen, a TÉSZ boltjában 700-ért adták. A minőségi szamóca 2000 forint volt, 1500 környékén talán csak néhány napig árulták. A sort folytathatnám.

Egy biztos, nem járunk jól mi, fogyasztók. Ráadásul az is igaz, hogy mindinkább csökken azok száma, akik például gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. A szőlőtermesztők hivatása is a megbecsült szakmák között hátulra került. Ma ugyanis a kiszámíthatatlan piaci körülmények és a klímaváltozás miatt egyre rizikósabb megtermelni a bor alapanyagát. Illetve az is igaz, hogy egyre inkább csökken a hazai borfogyasztók száma, és az elfogyasztott bor mennyisége. A legtöbb bort az „átkosban”, 1970-ben csurgattuk le a torkunkon. Akkor egy emberre 37 liternyi jutott, míg három éve ennek kevesebb, mint a fele. Ha így haladunk, akkor egy-két generáció múlva legfeljebb a Himnuszunkból tudhatjuk majd meg „…Tokaj szőlővesszein./Nektárt csepegtettél.” , hogy egykor az ősök azért termesztették a szőlőt, hogy a bor áldásos előnyeit élvezhessék.