Húszmillió ember

Ez az ország alapvetően mezőgazdaságból él. Minden megvan ahhoz, hogy a mostani lakosság mellett még ugyanennyi embert etessünk a világon. A minap mondta egy gazdaember, akivel az egyik szüreti napon találkoztam. Majd így folytatta: az a baj, hogy a magyar élelmiszer nehezen jut be azokba a bolthálózatokba, ahol rengeteg vásárló megfordul. Ha meg bejut, akkor olcsón veszi meg a kiskereskedelmi lánc a terméket. Igazat adtam neki.
Ugyanakkor pont ezzel kapcsolatban hallottam egy másik véleményt is. Az illető gazda az egyik nagy külhoni lánc beszállítója. Ő azt mondta: meg kell tanulnia a magyar termelőnek a multik gondolkodásmódját. A kérdés a részükről a következő: január 1-től december 31-ig képes-e a magyar termelő folyamatosan szállítani a zöldséget, a gyümölcsöt, egyéb termékeket ugyanazon a színvonalon, megfelelő árért. Ha igen, akkor jöhet az áru. Ehhez persze termékmennyiség, minőség, szakmai felkészültség, magas szintű képzettség, és persze tőke kell. Sajnos a mi országunkban ott tartunk, hogy egyre csökken bizonyos termékek előállítása. Így a sertéshúst importálni kell, a rendszerváltás előtti röfögők harmadára esett vissza a létszám. Vegyük a hagymát: Makón korábban 1500–2000 hektáron termesztették a zöldséget, ma ez talán 40 hektár. A fűszerpaprika a burgonya és más zöldségek termésmennyisége is folyamatosan csökken.

A sort lehetne folytatni. Hogy mi ennek a folyamatnak az oka? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy az elmúlt évtizedben több ezermilliárd forint érkezett az unióból az agrártermelés támogatására. Ezek szerint nem elegendő ez a támogatás ahhoz, hogy az igényeinket kielégítsük, pedig akár 20 millió embert tudna a magyar mezőgazdaság ellátni élelmiszerrel. Mi lenne támogatás nélkül?

Meg kell tanulnia a termelőnek a multik gondolkodásmódját.