A katona és a tudós

A minap olvastam, hogy július 20-a és 23-a között a Barbie-filmre 111 680-an váltottak jegyet, míg az Oppenheimer-filmre valamivel kevesebben 99 547-en ültek be a mozik nézőtereire. A Filmforgalmazók Egyesületének adatai alapján ez a két alkotás, az elmúlt évek hétvégi eredményeit figyelembe véve előkelő helyen végzett. Az előző a 15. míg az utóbbi a 16. helyre került. Persze vannak magyar filmek is, amelyekre büszkék lehetünk. Például a Valami Amerika 3. a 41. helyen áll, a Kincsem a 84. helyet foglalja el. Az Elk*rtuk film a 136. míg a Hadik az idei nagy reménység, a 340. helyen végzett. (14698 néző).

Ez utóbbi filmet is láttam, és óriási csalódást okozott nekem. Hadik András magyar hadvezér zseniális katona volt a XVIII. század során, hatalmas karriert futott be Mária Terézia császárnőt szolgálva. Egy katonai húzás során, a poroszokkal harcolva elfoglalta Berlint. Később az erdélyi kormányszék vezetőjének nevezték ki, illetve Galícia első kormányzója, majd a bécsi Udvari Haditanács elnökeként az osztrák császárság első számú katonája lett. A film a berlini kalandon kívül szinte semmit sem mutat be ebből a fantasztikus pályafutásból. Itt van a most vetített Oppenheimer film. A főszereplő Robert Oppenheimer az USA büszkesége zseniális fizikus volt, aki 1943-45 között Los Alamosban az atombombaprogram vezetője volt. Az utóbbi film megtekintése után nem volt kétségem arról, miért lehetnek büszkék erre tudósra az amerikaiak.

Kiderül a tudósi zsenialitása, de emellett láthatjuk a magánéleti kicsapongásait, sőt a politikában naivan csetlő botló kisember alakját is. A Hadik filmből csak az maradt ki ami a lényeg: az ember és a története. Ettől függetlenül mindannyian büszkék lehetünk a tábornokunkra. Persze ehhez alaposan utána kell olvasnunk, hogy kiderüljön ki is volt a nagyszerű katona.