Felnagyított hibáiból alkotta meg saját stílusát

A harmincöt éves művész Kiskunhalason járt általános iskolába, a középiskolai tanulmányait pedig Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban végezte. Érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen magyar-kommunikáció szakon végzett, később magyarról esztétikára váltott. Böszörményi Gyulával régóta barátok, így csak idő kérdése volt, hogy a József Attila-díjas író mikor hívja meg egy kiadós beszélgetésre a könyvtárba.

– Az általános iskolában kezdtem el írogatni kalandregényeket – mesélte Lakatos István. – Ezeket jobbára magamnak írtam. Később rajzoltam is, majd minden tét nélkül elindultam egy pályázaton. A Dobozváros című meseregényemmel két különdíjat is nyertem. Az iskolában jó rajzolónak számítottam, de nem tűntem ki a többiek közül. Már gyerekkoromban sok képregényt néztem és olvastam, és így van ez most is. Motivációt ad. Azokat a képregényeket szeretem, amiben benne van az egyéni, vizuális látásmód. Általában először a szöveget készítem el, miközben fejben rajzolom a történetet. Soha nem tanultam rajzolni, éppen ezért nagyon sok a hiányosságom. Később rájöttem, hogy nem is fogok megtanulni normálisan rajzolni, inkább a hibáimat nagyítottam fel, és abból alkottam meg a saját stílusomat – ecsetelte Lakatos István, aki ha nem képregényeket ír és rajzol, akkor egy budapesti csomagszállító cégnél dolgozik. Munkáját számos díjjal elismerték már. Így 2011-ben Dobozváros című regényével Aranyvackor díjat nyert, és az Év gyermekkönyvének is választották.