A mesehősök bőrébe bújnak

Immár 30 esztendeje, hogy rendszeresek a magyar népmeséket feldolgozó dramatikus játszóházak az ifjúsági otthonban. A különleges, színházi, népi játékos, énekes elemeket ötvöző gyermekfoglalkozáson a játékvezető animátorok és a részt vevő gyerekek közös improvizációs játékában elevenedik meg a mesei történet. A program kifejezetten a kisiskolás gyermekcsoportoknak szól, vezetői a Dramatikus Játszókör drámapedagógusai: Józsa Kata, Monzák Péter, Tolnai ­Ottó és Zum Erika.

– Milyen meséket adnak elő közösen a gyerekekkel? – kérdeztük Józsa Katát, a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely vezetőjét, a Hírös Agóra dramatikus nevelési programokért felelős munkatársát.

– A játszóház meséi jellemzően hősmesék, tündérmesék, ahol a hősök vándorútra kelnek, próbákat állnak ki. A hősmese az emberi élet tükörképe, története a gyerekek számára érthető, átélhető módon mondja el, hogy mi az ember sorsa. A főhős elindul „szerencsét próbálni” – és ez a mi utunk is.

– Mindig ugyanazok a mesék?

– Többféle mesével dolgozunk. A mesék mellett a játszóházi foglalkozások hálás témái a jeles napokhoz kötődő dramatikus népszokások is, például a karácsonyi vagy a farsangi ünnepkör.

– Hogyan zajlik egy foglalkozás?

– Játszóházvezetés összetett drámapedagógiai, animátori feladat. A játékot egy részletesen kidolgozott cselekményvázlat, a commedia dell’arte műfajából ismert, úgynevezett kanavász rögzíti. Nincsenek megírt szövegek. Előzetesen megtervezzük az egyes jelenetek eseményeit, a szereplőket, a helyszínt, de a valós játékot mindig az improvizáció alakítja, hiszen játszótársaink, a gyerekek, nem ismerik előzetesen a történetet, ugyanakkor aktív résztvevői, alakítói az eseményeknek. A szerepjátékot mindig előkészítjük: a gyerekek relaxált helyzetben mesét hallgatva elképzelik a mese helyszíneit, jelmezek segítségével azonosítják a szereplőket, megtanulják, illetve felidézik a játék dalait.

– A mese szeretete mellett ­milyen pozitív hatása van a ­játéknak?

– Amikor mesét dramatizálunk, akkor arra törekszünk, hogy legyenek benne közös improvizációval jól megjeleníthető helyzetek, csoportos szerepek, hiszen a dramatikus játszóházunk minden résztvevőnek játéklehetőséget kínál. A dramatikus játszóház egy közös alkotótevékenység, ezért is nevezzük játéknak, foglalkozásnak és színházi elemei ellenére sem mondjuk róla azt, hogy ­előadás.

– Melyek a kedvenc szerepek?

– A gyerekek mindent szeretnek. Játékvezető animátorként az a feladatunk, hogy olyan mesei szituációkat teremtsünk, amelybe a gyerekek a mesénk szereplőiként könnyen bekapcsolódhatnak. Ez pedig számukra nagy élmény – hiszen melyik 7-10 éves kisgyerek ne szeretne szegénylegény, királykisasszony vagy éppen ördögfióka lenni? A szereplőket viszont – sok év tapasztalata alapján – nem választjuk ki előre, ezt rábízzuk a mesére.

– Harminc év hosszú idő. Régen szerették jobban vagy ma örülnek inkább a játszóháznak a gyerekek?

– Az elmúlt évtizedekben történt változások, a felgyorsult élettempó hatása érzékelhető a gyerekek magatartásán is, de a közös játékban megelevenedő mesék mit sem veszítettek varázsukból.

– Csak kecskemétieknek játszanak?

– Nem, ez mindig igény szerint változik. A közeljövőben például több térségi településen is tartunk játszóházat, például Jakabszálláson és Fülöpjakabon is.

A Térszínházhoz kötődnek

A dramatikus játszóházak módszere a Térszínházhoz kötődik. A ’80-as évek közepén, egyéves szakmai képzést követően alakította meg a kecskeméti csoportot Józsa Kata és Monzák Péter. Az évek során többen is bekapcsolódtak a társulat munkájába, a jelenlegi játszóházvezető csoportban már közel 25 éve dolgoznak együtt.