Sétálunk, sétálunk?

Az őszi reggeli séták varázslatosak, tele apró örömökkel, amiket csak ilyenkor tapasztalhatunk meg. Ahogy kilépünk a hűvös levegőre, a természet körülölel minket, és azonnal feltölt. A fák lassan lehulló, színes levelei mintha egy különleges festmény részletei lennének, ami folyamatosan változik. Az égen úszó felhők engem elmerengésre hívnak minden alkalommal, és mindig örülök, ha a Nap sugarai is melegítik arcomat.

Mégis, van valami furcsa ebben az élményben: alig látni másokat sétálni sem reggel, sem később. Pedig a hőmérséklet már kellemes, a természet csodái pedig mindennap új meglepetésekkel várnak minket. A reggeli séta nemcsak a testet frissíti fel, hanem az elmét is tisztítja és energiával tölt fel. Érdemes lenne többeknek élni ezzel a lehetőséggel, hiszen az ilyen séták segítenek a stressz levezetésében és a nap lendületesebb indításában. Az immunrendszerünknek is jót tesz, ha rendszeresen sétálunk a friss, illatos őszi levegőn. 

A természet közelsége olyan, mint egy természetes gyógyszer, ami erősíti a szervezetünket, miközben élvezettel tölti el a szívünket. Különösen most, hogy a nyári hőség már elmúlt, és az ősz kellemesen hűvös reggelekkel vár. Ne várjuk meg, amíg egyedüli szabadidős tevékenységünk lesz a séta – fedezzük fel most az ősz szépségeit! Lépjünk ki a lakásból, és hagyjuk, hogy a természet megérintse a lelkünket, feltöltsön és felpezsdítsen. 

Igen, tudom, reggel mindenki rohan valahova, de mégis, érdemes kicsit előbb elindulni és csak andalogni. Természetesen, ha napközben, délután vagy este kerül sor a kellemes testedzésre szintén kitűnő hatással van a szervezetünkre. Tulajdonképpen ez lehetne az énidőnk. Érdemes úgy tervezni a napunkat, hogy valóban legyen énidőnk. Az énidő rendkívül fontos a mentális és érzelmi egyensúlyunk megőrzéséhez. Segít kiszakadni a mindennapi stresszből és visszatalálhatunk önmagunkhoz.

Ilyenkor lehetőségünk van arra, hogy átgondoljuk céljainkat, vágyainkat és tudatosítsuk, mi az, ami igazán fontos számunkra. Az énidő alatt felfrissül az elménk és kreatívabbá produktívabbá válunk a munkában és a magánéletben egyaránt. Az énidő nekem elsősorban azt jelenti, hogy megélem a pillanatot, élvezem a csendet, a belső csendet.