BAON
Bács-Kiskun vármegyei hírportál
október 30., szerda
Nagy nehezen rávettem magam a minap, hogy elmenjek futni. Nem indult könnyen a folyamat, alig találtam meg a futócipőmet, de ezt nem vettem jelnek, nem adtam fel. És meglett. Füles be, ritmusos zene indít és start. Bár a fülhallgató balesetveszélyes tud lenni, nem ajánlom, mert a közlekedésben egy fontos érzékszervünket zárja el. Én is alig hallottam meg, amikor pár perc futás után gyerekek kiabáltak nekem. Először észre sem vettem őket, de amikor az egyikük elém ugrott, megijedtem.
– Mi a baj? – kérdeztem. Négy 12–14 év körüli fiú volt. Elhadarták gyorsan, hogy közülük ketten is rosszul vannak, segítsek. Az egyik fiú, aki állítólag rosszul volt, mintha mosolygott volna a „bajusza alatt”. Furcsa volt kicsit, de ezzel nem foglalkoztam. Fel akartam hívni a szüleiket, de nem tudták a telefonszámukat és telefonjuk sem volt. Ezt is furcsáltam, bár való igaz, örömteli, ha gyerekekkel találkozunk a szabad ég alatt úgy, hogy nem telefonoznak. Hogy mitől érzik magukat rosszul a fiúk? Állítólag az egyikőjüket úgy megpörgették a játszótéren, hogy azóta is szédül, a másik pedig elesett és fáj a feje.
Nem volt náluk víz, így – a fiúk csöndes éljenzése kíséretében – bementünk a közeli kisboltba, hogy vegyek nekik „túlélőcsomagot”. Kapva kaptak az alkalmon, nyalókát és jégkrémet is választottak maguknak az általam kiválasztott víz és kis csomag csoki mellé. Lányos zavaromban – „nehogy az én lelkemen száradjon az egészségi állapotuk” – bevásároltam nekik. Mindannyian kaptak valamit, nem csak azok, akik rosszul voltak.
Kiléptünk a boltból, mondtam, hadd kísérjem őket haza, de nagyon ellenkeztek. Majd a kisbolt előtt leparkolt egy autó egy kicsit sem meglepett, annál idegesebb apukával. – Már megint kunyeráltok? – förmedt a fiúkra az úr. Ekkor esett le nekem, hogy a kis zsiványok átvertek engem, amire nem tudtam máshogy reagálni, csak nevetéssel. Megnyugodtam, hogy valóban nincs bajuk, nem kell orvost hívni, illetve megnyugodtam, hogy szülői kezekbe kerültek. Könnyen lehet, hogy pár év múlva valamelyikükből üzletember lesz…