BAON
Bács-Kiskun vármegyei hírportál
október 30., szerda
A minap láttam egy riportot Szicíliáról. A gazdák arra panaszkodtak, hogy a teljes pusztulás vár az agráriumra. Ahogy nő a hőségnapok száma, annak arányában egyre kevesebb csapadék hullik a térségben. A tavalyihoz képest 20-40 százalékkal kevesebb eső érkezett a gyönyörű szigetre. Van olyan város, ahol úgy spórolnak a vízfelhasználással, hogy csak háromnaponta kapnak vizet a háztartások. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás naponta rontja a helyi lakosok életminőségét.
A riport után az ember elgondolkozik. A Duna-Tisza köze sivatagosodik, ennek a jeleit évtizedek óta tapasztaljuk. A folyamat nem állt le, csak rosszabbá válik. Annyi szerencsénk azonban van, hogy látjuk azoknak az országoknak a negatív folyamatait, amelyek ezekben a napokban küzdenek a sivatagi forrósággal. Ebből kellene tanulunk. Lépések szerencsére történtek. Például a csapadékvizeket külön tározókban fogják fel egyes településeken. Ilyeneket építettek Kaskantyún, Kiskőrösön vagy akár Soltvadkerten is. De ez csak tüneti kezelés. Ha nem esik eső, akkor ugye nincs mit összegyűjteni. Szerencsénkre ott van a Duna vagy akár a Tisza. Csütörtökön 2280 köbméter volt a Duna vízhozama másodpercenként Dunaújvárosnál. Ha csak 10 percnyi vízhozam-mennyiséget vennénk ki a folyamból naponta, az 1 millió 368 ezer köbméter lenne.
Senki sem venné észre, a folyam sem apadna le, a halak sem tiltakoznának. Viszont szép lassan feltöltődne igaz hosszú idő alatt szeretett szűkebb hazánk a Kiskunság talaja vízzel. A technikai dolgokhoz nem értek. Amit tudok: óriási az igény a gazdák részéről a vízre, vizünk van, a csatornáink nyomvonalai megvannak, csak vissza kellene azokat állítani. Ha nem történik valami pozitív elmozdulás az ügyben, akkor az agrártermelés jövője kérdőjeleződik Bács-Kiskunban, az ország legnagyobb vármegyéjében.