Földönfutóvá tette könyve az írót

Asperján György több mint tíz évig nyomozott az 1970-ben meggyilkolt ápolónő, Labancz Anna ügyében. Ügyiratokat tanulmányozott, tanúk tucatjait kutatta fel, s végül egy könyvben leírta, hogy szerinte ki a gyilkos. Meg is nevezte Lázár Józsefet, ám mint kiderült, ez nagy hiba volt. A férfi ugyanis beperelte az írót rágalmazásért, a bíróság pedig tárgyalás nélkül hozta meg ítéletét. A felperest képviselő Kamarás Péter ügyvéd szerint ehhez minden feltétel adott volt, hiszen tény, hogy Lázár Józsefet nem ítélték el azokért a cselekményekért, amelyekkel őt a szerző megvádolta, s ez jelentősen leegyszerűsítette az eljárást.

Asperján György azonban nem érti, miért marasztalták el. „A könyv egy 37 évvel ezelőtt történt gyilkosságról szól, ami ma már történelem – jelentette ki. – A kötetben leírt következtetések írói feltételezések, nincsenek gránitba vésve, ráadásul maga a bűncselekmény is már elévült. Ennek fényében egyszerűen felfoghatatlan, miért szab ki a bíróság büntetésként egy regényben megfogalmazott álláspontért nyolc év felfüggesztett fogházat, valamint öt és félmillió forintos kártérítést.”

A szerző egyébként most is meg van győződve arról, hogy az igazat írta le. Mint mondja, kriminológusokkal is átnézette a birtokában lévő dokumentumokat, egy nyugdíjas rendőr ismerőse pedig százötven nyomozási hibát gyűjtött össze. Az író úgy véli, az eset hasonlít a móri ügyhöz: a hatóságok itt is tévedtek, s bár ő kinyomozta a megoldást, a tények nem érdekelték a bíróságot. Ezért Asperján György és védője a tárgyalás lefolytatását kérik.

A probléma ezzel csak az, hogy egy esetleges perben sem a könyv állításait fogják boncolni, hanem a rágalmazás tényét. A bíróság ugyanis nem vizsgálhatja az 1970-es gyilkosság körülményeit, mivel az ügy büntethetősége már elévült. Ezt a tényt azonban Asperján nem hozhatja fel védekezésként, mivel az általa megvádolt Lázár József jó hírnevének megsértése nem függ össze az 1970-es gyilkosság büntethetőségének elévülésével. Lázár védője, Dr. Kamarás Péter ügyvéd szerint igazukat az is bizonyítja, hogy az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. „Nem lenne semmi probléma, ha Asperján György egy fiktív szépirodalmi művet írt volna – jelentette ki. – Ám ő konkrét neveket és időpontokat említ, gyilkosnak nevezve egy embert. Ilyet pedig senki sem tehet büntetlenül.”

Az író egyébként már most is bűnhődik. A magánkiadásban ötezer példányban kinyomtatott könyvéből ugyanis négyezret vissza kellett hozatni a boltokból, s mivel még a bezúzásra sem volt pénze, a kötetek a szeméttelepre kerültek. Ez ötmillió forint veszteséget okozott neki, ám a szerző számára még csak ezután kezdődött az igazi vesszőfutás. Az elvesztett per árnyéka ugyanis a többi művére is rávetül. József Attiláról szóló életrajzi regényét a terjesztők érdektelenségre hivatkozva épp ezekben a napokban veszik le a polcokról, s hiába ajánlotta fel nyolcszáz iskolának a művet féláron, mindössze öt intézmény érdeklődött iránta.

Hasonló elutasítás övezi 1956-os regényét is, amely pedig kezdetben szépen fogyott. Asperján mostanra elveszítette a lakását, vagyona nincs, a barátainál húzza meg magát, pedig a bíróság által megítélt öt és félmilliós kártérítésen kívül félmilliós perköltséget is neki kellene állnia. „A nyugdíjamból havonta fognak levonni 30 százalékot – jegyezte meg keserűen. – Ősszel ugyan megjelenik egy Jézusról írt könyvem, de azért már honoráriumot sem kértem. Örülök, ha egyáltalán kapható lesz. Tudom, ezt sokan nem hiszik majd el, de a bíróság úgyis ellenőrizni fog. Még azt is megnézik, hány szál hajam van. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megírtam ezt a könyvet. Tartoztam ennyivel Labancz Anna emlékének.”

Egy rejtélyes miskolci gyilkosság – tettes nélkül

A 24 éves Labancz Annát 1970. április 19-én gyilkolta megy egy ismeretlen. A híresen szép miskolci ápolónőt gyilkosa a nővérszálló ablakához csalta, majd egy hosszú pengéjű tőrrel többször is megszúrta. A lánynak még volt arra ereje, hogy szobájából kibotorkáljon a folyosóra, mielőtt összeesett volna, de aztán elvérzett. Az esetet nagy erőkkel kezdte vizsgálni a rendőrség, ám annak ellenére, hogy csaknem ötven nyomozó dolgozott az ügyön, eredményt nem sikerült felmutatniuk. Az ügy 1990-ben elévült anélkül, hogy kiderült volna, ki a tettes.

Ettől függetlenül mendemondák persze voltak: orvosokat, magas beosztású embereket kevertek gyanúba, volt, akinek a karrierjét törték derékba a pletykák. Tény, hogy sok furcsaság övezte Anna halálát. Mentőt például csak háromnegyed óra elteltével hívtak hozzá, a ruhája alatt nem fedeztek fel egy fontos sérülést, s bár az agonizáló lány mondani akart valamit, a mentőorvos kétszer is befogta a száját. Erre állítólag a a tüdősérülés miatt volt szükség, ám a miskolci mendemonda úgy tartja: így akadályozták meg, hogy Anna megnevezhesse gyilkosát, aki egy közismert ember volt.