Latabár Kálmán színészóriásra emlékeztek Kecskeméten

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház és a KKMM Katona József Emlékház szervezésében ünnepi megemlékezést tartottak Latabár Kálmán halálának évfordulója alkalmából kedd délután a színészlegenda egykori szülőházát jelző emléktáblánál. 

– Latabár Kálmán művészete és a humorhoz való egyedi hozzáállása annyira része a magyar emberek világképének, mintha a nagy színész még most is velünk élne - kezdte ünnepi beszédét Aradi Imre, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Latabár Kálmán - díjjal kitüntetett színművésze. - Százhúsz éve, 1902. november 24.-én született Kecskeméten, ahol akkoriban 5 éve állt szeretett színházunk. Érdekes ez a párhuzam, hiszen az épületet sokszor érezzük idősnek, míg ő a filmek révén mindig itt van velünk. Nincs ember, aki ne ismerné fel jellegzetes mozdulatait, amit annyiszor látunk nagyszerű alakításai révén a tévében. A 20. század korának meghatározó, szívtipró művésze volt, senkit nem hagyott hidegen, nem is tehetett másképp, hiszen apai ágon egészen dédapjáig (Latabár Endre) visszamenőleg mindenki művész volt a családjában. 

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Latabár-díjasaként érzem, mekkora felelősség egy ilyen díjat birtokba venni, és ez igazi megtiszteltetés számomra, hiszen van mit, és kell is tanulnunk a nagy elődöktől, akikből Kecskeméten egyáltalán nincs hiány.

– Latabár Kálmánt már életében sokan hasonlították Fred Astaire-hez, Buster Keatonhoz illetve Chaplin-hez, amely hasonlítgatások megállják a helyüket, hiszen tehetséges, nagy formátumú, különös művész volt. Mégis ő egy hamisítatlan magyar színész. Egy olyan korszakban szórakoztatott, amikor sokaknak csak sírni volt kedve. Saját sorsában is rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie, mégsem vált egy önmarcangoló, negatív emberré. Ez óriási emberi tartásra utal, mely példaértékű - fogalmazott Aradi Imre színművész. - Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után, 1921-ben Egerben lépett először színpadra, míg 1922-ben visszatért Budapestre a Várszínházba, mint táncos- komikus, majd az Operettszínházhoz szerződött. 1927 és 1933 között Öccsével Árpáddal külföldön turnézott, de hazatért, mert: “Magyar színész akar lenni.”

Latabár Kálmánról előbb táncos, majd énekes tehetsége derült ki, majd ahogy egyre többet tanult és fejlődött, kvalitása prózai szerepekben is megmutatkozott. 

A film hőskorában egy ország ismerte és szerette meg, első filmjét 1936- ban forgatta, később pedig az operett műfaj elismert és sokak által imádott csillaga lett. 1950-ben Kossuth- díjjal illetve Érdemes művész díjjal tüntették ki és 1953- ban pedig megkapta a Kiváló művész elismerést.

– A színház nagy feladata, hogy tanuljunk önmagunkról és a világról, azt hiszem Latabár Kálmán is hitt ebben, hiszen minden mozdulatát és reakcióját, amit a színpadon csinált, pontosan kidolgozta az utolsó részletig, egészen az 1970 január 11.-én bekövetkezett haláláig. Ma már nem vándorszínészek jönnek ide egy-két hétre előadásokat tartani, hanem olyan társulatunk van, melynek tagjai ide tartoznak, a város életének részei és együtt éreznek a közönségükkel. Sokszor emlegetjük, mennyire hálás és csodálatos közönségünk van, akik nyitottan állnak minden előadásunkhoz és velünk tartanak estéről estére. Nagy öröm és adomány ez az egész társulatnak! Igyekszünk folytatni azt, amit elkezdtek a nagy elődök és megfelelni a hagyományoknak - zárta szavait Aradi Imre.

Az ünnepi beszéd után koszoút helyeztek el a szülői ház emléktáblájánál, majd a résztvevők látogatást tehettek a Katona József Emlékházban is.