Delelés

Ritkán adódik lehetőségem arra, hogy deleljek. Inkább csak hétvégén, vasárnap fordul elő, hogy ebéd után szunyókálok egy kicsit. Nagyon szerettem, amikor a lányaim kicsik voltak, az ebéd utáni altatást. Meseolvasás végeztével nem siettem ki a szobából, hanem odabújtam hozzájuk és együtt pihentünk. (Legtöbbször én voltam az első, aki elaludt.) Emlékszem a nagyszüleim szinte mindennap deleltek. Igaz, hajnalban keltek, hogy a jószágokat ellássák, aztán jött a többi tanya körüli tennivaló. Harangszóra viszont kész volt az ebéd és utána deleltek. A mediterrán országokban napjainkban is szokás a délutáni pihenőidő. A nap legmelegebb szakaszát sziesztával vészelik át. Hazánkban is egyre több olyan munkahely van, ahol lehetőséget biztosítanak az ebéd utáni frissítő pihenőre, hogy után hatékonyabban menjen a munka.