Tisztán vagy koszosan?

A ruha teszi az embert, halljuk gyakran a közismert mondást. Nem állítom, hogy ez minden esetben igaz, de azt vallom, hogy sokat elárul az emberről a ruházata. Engem úgy neveltek, hogy mindig az alkalomhoz illően kell felöltözni. Legyen az munkásruha vagy ünneplő, használt vagy új, tisztának kellett lenni. A tiszta ruha és cipő az alapvető volt, bárhová is mentünk. Ha mégsem volt kellően tiszta rajtunk valami, akkor addig nem indulhattunk el, míg le nem cseréltük, vagy meg nem tisztítottuk. (Gyűrött ruhában sem mehettünk el otthonról.) Én és a férjem is erre tanítottuk a lányainkat. 

Mindennek tudatában próbálom feldolgozni a legújabb divatot, miszerint már koszosnak tűnő ruhát és cipőt is lehet vásárolni. Nem használtan, hanem teljesen újan. Így készítik, direkt koszosra festik. És ami számomra még megdöbbentőbb, hogy szinte megfizethetetlenül drágán árulják. A műsárral befestett farmernadrág több mint százezer forintba kerül. A koszos, de új cipőért pedig közel hetvenezer forintot kérnek. 

Mindenesetre én egy fillért sem fizetnék érte, és ha ingyen adnák sem kellene, hiszen a kosz rajta állandó, kimosni nem lehet. Márpedig én koszos cipőt és ruhát csak végszükség esetén veszek fel.

Nyár elején vettem egy hófehér sportcipőt. A cipőválasztásnál fontos szempont nálam, hogy könnyen tisztítható legyen. Álmaim sportcipője nemcsak szép és kényelmes, de mosógépben mosható. Így szinte mindig tökéletesen tisztán hordhatom. Máshogy nem is érezném benne jól magam.  

A koszos divat számomra megfejthetetlen. A pesszimistább, borúlátóbb énem szerint ez is azt bizonyítja, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. A pozitív énem pedig nem akar ítélkezni azok felett, akik ezt kitalálták, vagy akik ilyet hordanak, csak megérteni szeretné az okokat. Millió kérdést vet fel bennem ez a téma, de nem találom a válaszokat. Aki tudja, kérem segítsen!