Unalom

Mintegy 30 éve követem a Forma-1-et, de még nem volt olyan év, hogy több futam eltelt az évadból, és még egyet sem láttam. Az idei év azonban ilyen. Ehhez persze hozzájárul, hogy az Európán kívüli futamok zajlanak, melyek rendszerint hajnalban vagy kora reggel rajtolnak el, és nekem nem éri meg egy futam miatti korai kelés. 

Azért nem volt ez mindig így. Emlékszem, hogy volt idő, amikor a családdal ott ültünk a tévé előtt vasárnap kora reggel, és izgultunk a bizonytalanért, és biztosak voltunk abban, hogy nagy csatákat látunk, a futamnak pedig tétje van. Mostanában nincs ilyen. Illetve 2021 óta, a Hamilton-Verstappen titáni küzdelmével fémjelzett évad óta sajnos megszűnt az izgalom. Ennek több oka is van. Egyrészt a címvédő Verstappen dominanciája már három éve. Mintha az újkori Forma-1 természetéhez tartozna, hogy korszakok vannak. Ilyen volt a Schumacher-, a Vettel-, a Hamilton-, és most a Verstappen-korszak. Váltógazdaság nélkül pedig minden meccs unalmas, és talán életidegen is, legyen az bármely színtéren. 

A hegemónia egyszerűen untatja az embert, és elvándorlást okoz. Amitől ez más, mint a korábbiak, hogy három éve szinte versenytárs sincs. Az előző korszakokban meg lehetett szorongatni a bajnokot. Azért Schumacher és Vettel is vívott nagy csatákat, Hamiltont pedig 2016-ban legyőzte a csapattársa, és 2014-ben is kis híján Rosberg győzött. Itt semmi ilyen nincs. A másik a futamok szezonon belüli rendkívül nagy száma. A 24 verseny szinte a teljes évet lefedi, vagyis a néző töltse minden második hétvégéjét a kanapén egész évben. Mikor ott van a család, lehet kirándulni, más programokat szervezni. Nyilván kis hányad, aki teljes figyelmével végigkíséri az évadot. Egyre többen tesznek úgy, mint én: a futam után megnézik a videómegosztón közzétett 8-10 perces összfoglalót, és láttak mindent. És így még csak nem is unatkoztak a futam alatt.