Méregtelenítés

Nem csak a testet lehet és érdemes méregteleníteni, hanem az elmét is. Lehet ezt többféleképpen is tenni. Én a digitális változatát igyekszem megvalósítani. Túl sokat fogtam a kezemben az addiktív telefont, pörgetve a híreket, a közösségi médiát, mindezt egyéb, fő tevékenység közben is akár. Olvasás, filmnézés közben is rá-rápillantottam a kijelző lidércfényére, ami elég sok órás képernyőidőt eredményezett a heti statisztika szerint. Ennek java része kárba veszett idő, amit vissza nem kapok, de a későbbiekben sokkal építőbb tevékenységekre fordíthatom. Kiváló rendezők nagyszerű filmjeit nézzük már hetek óta, csak minőségi alkotásokat. Remek könyveket olvasok, mindenféle témában. Mindkét tevékenység elmélyült és hosszabban fenntartott figyelmet igényel. Éppen az ellenkezője annak, amit az okoseszközök követelnek meg, melyek tartósan szétzilálják a figyelmet a rövid, egymást sorozatlövés-szerűen követő információegységekkel. Csakhogy az ilyen megosztott, felületes feldolgozásra berendezkedett figyelem természetellenes, egyszerűen az emberi idegrendszer felépítésével és normális működésével megy szembe. Aminek eredménye a figyelemzavar, vagy legalábbis a figyelem fenntartásának rosszabb képessége, és amit magamon is megfigyeltem, a zaklatottság. Mindezek a negatív következmények csökkentek, mióta tudatosabban igyekszem használni a telefont, persze hol jobban, hol rosszabbul sikerül megvalósítani a szándékot, de a tendencia ígéretes. Ehhez még hozzáadódik az, hogy a filmekből is a régebbi alkotásokat nézzük otthon, 15-30-40 éves kiváló munkákat, melyek még más snittekkel, lassabb vágásokkal dolgoztak, valamint kevesebb modern technikai vívmány szerepel bennük, így emberközelibbek, értve ezt a tempójukra is. Egyáltalán, úgy érzem, hogy szükséges – amennyire ez lehetséges – kiszakadni és lelassulni a modern élet zaklatott örvényéből. Mert ez a fokozódó sebességű körbe-körbe száguldás csak egy dologhoz vezet. A centrifugális erő hatására kirepül belőlünk az, ami emberi.