Hiányzó izgalmak

Ritka, amikor egy zseni unalmat, és nem izgalmat teremt maga körül. A tudományokban, művészetekben megszoktuk, hogy a géniusz felpezsdíti az adott területet, ahol működését kifejti, és még annál is tovább gyűrűzik hatása. Sajnos a Forma-1 nem ilyen terület, a sportban, főleg az autóversenyzésben, egy zseni képes egyeduralkodóvá válni, és unalomba fullasztani a sportágat. Ezt róják fel egyre többen Max Verstappennek, aki már az idény utolsó harmadában megszerezte harmadik világbajnoki címét. 

Közben megdöntötte az egy szezonon belül szerzett győzelmek rekordját, és ezt még tovább is növelte azóta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy agyonverte a mezőnyt. Rajta kívül csak Perez és Sainz tudott nyerni, és az újonc Piastri húzott be egy sprintfutamot. Itt nem arról van szó, hogy az autója, a Red Bull ne lenne verhető, hiszen sajnos Perez példája mutatja, hogy nagyon is meg lehet fogni az egyébként nagyszerű konstrukciójú gépet. Verstappen az, aki verhetetlen. Csakhogy ez a tehetség, a kérlelhetetlen teljesítmény, az ösztönös zsenialitással működő nyerőgép igen meghatározza a vasárnapi versenyek (hiányzó) izgalmát. Én ugyan a kezdetektől szurkolok a hollandnak, és óriási öröm volt, amikor titáni küzdelemben az utolsó körben előzte meg Lewis Hamiltont a 2021-es szezonzárón, behúzva első címét, majd tavaly a másodiknak is örültem. A harmadik viszont már unalomban fogant. A versenyek jól leírható koreográfiával rendelkeznek, aminek végén szinte biztos Verstappen győzelme. 

Miközben a Forma-1 történetének talán legtöbb klasszisa, kiemelkedő tehetségű pilótája van egy mezőnyben, ami ebből a szempontból szerintem egy aranykor: Verstappen mellett az öreg róka és nagy kedvenc Alonso, Hamilton, Russel, Leclerc, Sainz, Norris és Piastri. Mindannyian többszörös világbajnok-alapanyagok de a dominancia miatt labdába se rúghatnak. Persze vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy egy valódi zsenit láthatunk körözni a világ pályáin, de ez sovány elégtétel az elmaradt izgalmakért