2013.04.02. 19:42
Életműdíj a kecskeméti pszichiáternek
Sürgető szükség egy öngyilkosság elleni törvény megalkotása – véli dr. Kalmár Sándor. A neves kecskeméti pszichiátert nemrég életműdíjban részesítette a Magyar Pszichiátriai Társaság, egyben neki ítélték a szakma legrangosabb kitüntetését, az Oláh Gusztáv emlékérmet.
Az elismert pszichiáter munkássága során rengeteget foglalkozott az önpusztítással (amely az öngyilkosság mellett magában foglalja az alkoholizmust, dohányzást is), doktori disszertációját is ebből a témából írta. A szomorú statisztikai adatokat kapásból sorolja. Például hogy megyénkben legalább 6-7 olyan település van, ahol a halálozási arány magasabb, mint száz éve, és közel hatvan településen rosszabb a ráta az 1938-asnál. Magyarország közismerten az elsők között van az öngyilkosságok száma terén, az Unión belül második Litvánia mögött, noha 1984 és 2007 között ötven százalékkal csökkent a számuk (sajnos a 65 év feletti öngyilkosságok területén még mindig hazánk vezet).
2011-ben Magyarországon 2422 ember választotta az önkéntes halált az 1983. évi 4911 áldozattal szemben. Bács-Kiskun a megyék között sokáig vezette a tragikus statisztikát, de 2000-től több program javította a helyzetet, így sikerült hátrább kerülni a 5. helyre. 2011-ben országosan 24,3 volt a 100 ezer lakosra jutó öngyilkosságok száma. Bács Kiskun megyében 31,9, összehasonlításképpen Zala megyében 16,4, Békésben 37,0 volt a mutató.
Az öngyilkossági okok között a szakirodalom 15-30-at is nyilvántart, a leginkább döntő tényezők a mentális zavarok, a fel nem ismert, a rosszul vagy nem kezelt depressziók, egyéb pszichiátriai zavarok és az alkoholizmus.
– A spirituális tényezők közül a reménytelenséget emelném ki. A reménytelenség sokkal szorosabban összefügg az öngyilkossággal, mint a depresszió. Ha valaki elveszíti a reményét, annak vészesen romlanak az életesélyei – mondja dr. Kalmár Sándor. A szakember komoly problémának tartja, hogy hazánkban nincs öngyilkosság megelőzési stratégia, pedig sokkal komolyabb hangsúlyt kellene helyezni a kiutat nem látó emberek megmentésére. A fiatalokra különösen szükséges figyelni: a 14-25 évesek korcsoportjában vezető halálok az öngyilkosság, 25 százalék körüli aránnyal. Ebből a szempontból nagy jelentősége lehet annak a felmérésnek, amely során összesen 16 iskolában (köztük kecskeméti, bajai intézményekben is) összesen 1400 diák töltött ki kérdőíveket. A tesztekkel vizsgálták többek között a fiatalok pszichológiai immunrendszerét, rákérdeztek depresszióra, reménytelenségre, szorongásokra, babonákra, drogra, alkoholra – valamint a spiritualitásra, a vallásra. A kutatás – amelynek fővédnöke dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt – véget ért, jelenleg az eredmények értékelése zajlik.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] dr. Kalmár Sándor
[/caption]
Dr. Kalmár Sándort februárban felkérték, hogy készítsen egy nemzeti szuicid prevenciós (azaz öngyilkosság-megelőzési) stratégiát. A kecskeméti nyugdíjas pszichiáter jelenleg ezen is dolgozik. Tavaly pedig a kecskeméti önkormányzat felkérésére dolgozott ki hasonló témában egy városi stratégiát, ezt jelenleg tanulmányozza a város vezetése. A pszichiáter véleménye szerint egyébként régóta meg kellett volna alkotni hazánkban egy öngyilkosság-megelőző törvényt, amelybe konkrétan bele kellene foglalni és nevesíteni a megelőzésben dolgozók, intézmények feladatait. Kalmár Sándor azt is előremutató intézkedésnek tartaná, ha a háziorvosi rendelők várótermeiben depressziót felmérő kérdőíveket helyeznének ki, mégpedig olyan értelmű felhívással, hogy ha valaki hangulatzavarral küszködik, vagy reménytelennek látja helyzetét, töltse ki, és esetleges „rossz” eredményéről beszéljen háziorvosával. A pszichiáter szerint a háziorvosok óriási leterheltségük ellenére ma is nagyon sokat tesznek, de több segítségre volna szükségük. A szülőknek, pedagógusoknak is lenne bőven teendőjük, hiszen a mai felnőtt pszichiátriai betegek jelentős része kora gyerekkorában szenvedett lelki sérülést. A gyerekek, tinédzserek rossz kommunikációs és konfliktuskezelő módszereket sajátítanak el, illetve nem tanulják meg a hatékony önérvényesítést. Összességében: az egész lakosságra ráférne a pszichés-mentális ismeretek bővítése.
Kalmár Sándort arról is kérdeztük, manapság mennyire jellemző a szakemberhiány a hazai pszichiátria területén. Megerősítette a sokat hallott híreket: komoly aggodalomra van okunk.
– A rendszerváltás előtt 1000-1200 pszichiáter dolgozott hazánkban, számuk most 500-600 körül van. Rengetegen kollégánk Nyugat-Európában folytatta karrierjét. A gyerekpszichiátriai ellátás helyzete még tragikusabb, a korábbi 130 szakemberrel szemben a KSH adatai szerint 2010-ben már csak 47 gyerekpszichiáter dolgozott Magyarországon. Ez főként amiatt nagy baj, mert egy szegedi felmérés szerint a mai 18 év alatti fiatalok 24,7 százaléka kezelésre szoruló magatartási, viselkedési vagy pszichiátriai zavarban szenved. A szakemberhiány miatt viszont az ilyen gyermekeknek mindössze 2,7 százaléka kap ellátást. Szerencsére a házi gyerekorvosok közül egyre többen rendelkeznek pszichiátriai ismeretekkel – mondta az életműdíjas szakember. Hozzátette: hatalmas katasztrófát jelentett 2007-ben az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, aminek mind a betegek, mind a szakemberek kárát látták.
– Megsemmisítették az intézetet. Ezt szó szerint kell érteni, mert amikor kutatásomhoz az OPNI archívumából kértem volna iratokat, kiderült, hogy az összeset kivitték egy telepre, és a dokumentumok tönkrementek a szabad ég alatt – emlékezik Kalmár Sándor. A negatívumok ellenére mégis optimista. Úgy véli, a hazai pszichiáter képzés jó alapokon nyugszik, a fiatalok kiváló képzésben részesülnek, és biztató, hogy tavaly év végén megindult az országos intézet felépítése.