A rutin hiányzik még Bácsalmáson

Talán a legpesszimistább bácsalmási szurkolók sem gondoltak arra, hogy a csapatuk a vármegyei első osztályú bajnokság végén a táblázat utolsó helyét foglalja el, pedig így történt. A csapat mindössze három találkozót nyert meg, négyszer döntetlent játszott, huszonegy alkalommal hagyta el vesztesként a pályát. A huszonkilenc lőtt gól mellett nyolcvankilencet kaptak. A történtekről Schneider István számolt be. 

– Az elmúlt nyáron több meghatározó játékosunk, különböző okok miatt, abbahagyta a futballt, de olyan is volt, aki eligazolt más egyesülethez. Próbáltunk helyettük hasonló képességű játékosokat igazolni, de ez csak részben sikerült. Lipták Ákos ugyanis munkahelyi elfoglaltsága miatt kiesett, illetve főleg ősszel, de tavasszal is sok sérültünk volt, mondta a technikai vezető. – Nálunk mindig az volt az alapelv, hogy a saját nevelésű fiatalokat előtérbe helyezzük, és minél több bácsalmási és környékbeli fiatalt be tudjunk építeni a csapatba. Sajnos nagyon sok mérkőzésen a rutintalanság, a fiatalkornak a vehemenciája azt eredményezte, hogy büntetőket ítéltek ellenünk. A vármegyei első osztályban több olyan csatár is van, akik kihasználták az egyéni hibáinkat. A télen próbáltunk még erősíteni, ami össze is jött, és egy jó felkészülést abszolváltunk. Akkor semmi nem mutatott arra, hogy nem fogunk előre lépni, mind játékban, mind helyezésben. Ez nem történt meg az első pár fordulóban, és ugyanoda jutottunk, mint ősszel, hogy csak a fiataljainkra lehetett számítani. Teslic Igor nem tudta tovább vállalni az edzői feladatokat, pedig ő is megtett mindent azért, hogy előrébb lépjünk. És nem az ő szakmai tudása miatt tartottunk ott, ahol a tabellán álltunk. Arra gondolt, hogy ha lemond, akkor egy más edző impulzust adhat a csapatnak. Ez be is jött egy kicsit, mert volt két győztes mérkőzésünk. Utána azonban döntő pillanatokban nem tudtuk megoldani a feladatainkat. Rudics János és Börcsök Márk vállalták fel az edzői feladatokat. Arra nem is gondoltunk, hogy vidékről hozunk edzőt, ezt a saját berkeinken belül oldottuk meg. A tapasztaltabb játékosoknak, mint például Snyehola Ákos, voltak jó mérkőzései, és korát meghazudtoló módon hozzátette azt, amit tudott, de neki is voltak gyengébb meccsei. 

Az ellenfeleik sem értették azt, hogy miért nyújtanak ilyen gyenge teljesítményt, mert a játékukból nem lehetett erre következtetni. – Az utóbbi években nem volt ilyen gyenge teljesítményünk, de öröm az ürömben, hogy az ellenfeleink azt mondták, nem értik azt, hogy miért vagyunk ott a tabella végén. Az utolsó mérkőzésünkre a Hírös-ÉP ellen ez nem vonatkozik, mert ott 2–1-nél volt egy kapufánk, majd egy eladott labdánk. Azután történt valami, ami után mindenki úgy érezte, hogy vége van a történetnek. Ennek az eredménye lett a 8–1-es vereség. De nem ez volt ránk jellemző, és persze szerencsénk sem volt. A tinédzser játékosoktól nem lehetett azt várni, mint a tapasztalt felnőttektől, hangsúlyozta Schneider István. 

Ettől függetlenül ez az eredménytelenség nem viselte meg annyira a társaságot, főleg nem a fiatalokat, akik sikereknek is örülhettek, igaz az utánpótláscsapatban. 

– A fiatalok között volt olyan játékosunk, aki a regionális U16-ban, U17-ben is játszott. Ezek a csapataink nem tudják felvenni a nagyobb egyesületek, mint például a Békéscsaba vagy a Siófok ellen a versenyt, de az U16-os fiúk harmadik helyezést értek el. Jó, persze az alapcsoportban, nem pedig a kiemeltben. Tudjuk, hogy nekünk nincs arra esélyünk. Alapjában véve jó meccseket és jó eredményeket értek el a fiataljaink. A vármegyei U19-es csapatunk a középmezőnyben, a hetedik helyen végeztek, a vármegyei III. osztályú gárdánk pedig a tizenegyedik helyen, de ők csak játszanak egy jót. Az összes többi csapatunk: az U13 második, az U14 harmadik lett a bajnokságában. Az U16 és az U17-es csapataink pedig a regionális bajnokságban szerepeltek. Az U16-osok harmadikok lettek, míg az egy évvel idősebbek az alsó házban szerepeltek. Ott három olyan játékosunk is van, akik a felnőttek között is játszottak. Így a fiataloknak azért volt sikerélményük, és nem viselte meg annyira őket a felnőttcsapat sikertelensége. A felnőttek között volt néhány labdarúgó, aki viszont nehezen tudta ezt megemészteni. 

Schneider István, munkahelyi elfoglaltsága miatt, lemondott a technikai vezetői pozíciójáról. Kicsit már ő is belefáradt a munkába. Korábban mint játékos, 14 éve pedig mint vezető végezte a feladatát. Amint azt elmondta, nem az eredménytelenség miatt hagyja abba, és nem úgy, hogy egyik napról a másikra. Nagyon sok háttérmunkát is végzett, és ezután is segíteni fog, csak már nem annyit, mint korábban. Úgy érzi, hogy most van itt az ideje annak, hogy átadja a helyét másnak. Így több feladat hárul majd Turcsányi Csaba elnökre, ő veszi át a napi feladatokat. A Schneider István által végzett munkát pedig a vezetőség tagjai között fogják szétosztani. Az edzői stáb viszont nem változik.