Kersák Roland kivárta a sorát

A KTE hálóőre az 1–0-ra elveszített bajnokin jól oldotta meg feladatait, csak büntetőből tudták bevenni a kapuját, így pozitív volt számára a bemutatkozás. 

– Óriási élmény még mindig, jó volt nagyon a kapuban állni – mondta Kersák Roland. – Ahogy a meccs után is mondtam, megnyugtató volt a szurkolóink előtt kezdeni, de a második félidőre sem panaszkodhatom, hiszen egy jó atmoszféra és hangulat töltötte ki a Nagyerdei Stadiont. A pálya tökéletes, tényleg NB I-es volt a körítés, ez egy futballistának nagy élmény, így pláne. Ami a meccset illeti, a legnehezebb dolgom Dzsudzsák Balázs megpattanó lövésénél volt, csak akkor láttam meg a labdát, amikor Pálinkás Gergő fején megcsúszott, de így a közelembe érkezett, ki tudtam valahogy tornázni. Volt azért drukk eleinte, elszórtam pár kirúgást, de ezt elnézték azért nekem.

A KTE kapusa ráadásul gyerekkori hősével is találkozott, a meccs után az egyébként kitűnően védő Megyeri Balázs, a DVSC hálóőre is gratulált neki a bemutatkozáshoz. 

– Különleges személy is nekem Megyeri Balázs a pályafutásomban, ő ezt még nem is tudhatja, mennyire. Megmondom őszintén, keresni is fogom majd még, hogy mezt cseréljünk. Életem első kapuskesztyűje, amit gyerekként felnőtt kapustól kaptam, az övé volt. Még labdaszedő voltam az Üllői úton, amikor nagyon fiatalon már védett a Fradiban. Kértem másoktól is korábban, de ő volt az első, aki odaadta. Egy gyerekben ez nagyon maradandó és mély nyomokat hagy, nagyon sokat jelentett, hogy gratulált a meccs után. Én is csak ezt tudtam tenni, mert ő lett a meccs embere, ez nekem akkor sem volt kérdés. A Debrecen tulajdonképpen neki köszönhette a sikert, mert fogott két ziccert, nehéz lövéseket. Azt azért sajnálom, hogy pont most jött ki neki ennyire a lépés, de tényleg csak gratulálni tudok én is neki – árulta el Kersák. 

– Tudni kell, hogy apu nagyon nagy Fradi szurkoló volt, az élete volt a klub tulajdonképpen. A baráti köre, az ő közege a Fradiról szólt. Én már akkor kint voltam vele meccsen, amikor még fel sem fogtam abból semmit, oda lettem szoktatva az Üllői útra, ott nőttem fel a B középben. Sok barátjával a mai napig jóban vagyok, a keresztapám is ismert alakja volt a lelátónak. Ebből adódik, hogy 5 éves koromtól ott voltam. Olyan 8-10 éves lehettem, amikor asztmás lettem, így lettem végül csatárból kapus. Az asztmát kinőttem, de jól ment a kapuban, így ott is ragadtam.

A KTE kapusa a Ferencvárosban nem tudott gyökeret ereszteni, a klubnál nem hittek abban, hogy valaha NB I-es kapus lesz, így Salgótarján, Soroksár, majd az RKSK érintésével került végül Dabasra 2019-ben, ami sorsdöntő lépés volt számára. Az NB III-ban bronzérmes lett a gárdával, ráadásul Szabó István magával vitte Kecskemétre is az NB II-be. 

– Dabason ugyan már megvolt a kapus, de bíztam Erős Károlyban és a stábban, jó döntés is volt odamenni. A 7. fordulóban már én védtem, onnantól nem is kerültem ki a kapuból, aztán szezon közben érkezett Szabó István. Nem tudtam mire számítsak, de tényleg kellemes csalódás volt, az elejétől kezdve megtaláltuk a közös hangot, szimpatikus volt neki az, amit a pályán és azon kívül is képviselek. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk. A koronavírus idején lettünk harmadikak aztán végül a bajnokságban, akkor jutott fel a Kecskemét. 

Ehhez társult a szakma Pista bá’ személyében. Nem voltak nagy nevek, egyénileg nem is hiszem, hogy a miénk volt a legjobb keret, de működött a dolog. Amikor a mester távozott Kecskemétre, pár nap eltelt a telefonig, de felhívott és elmondta, hogy számítana rám. Egyből igent mondtam, mert az osztályváltás nagyon nehéz dolog, pláne kapusként. Örültem, egyből jöttem és alá is írtam azonnal – tekintett vissza a kapus. 

Az NB II-ben 6 bajnokin védett, illetve a kupameccseken, részese volt ezzel az álomszerű feljutásnak, majd az NB I-ben is ezüstérmes lett a klubbal. Akkor még nem mutatkozhatott be, de sok munkát tett a fejlődésébe. 

– 16 új játékossal indult az a szezon, félő volt, hogy mi lesz belőle, de az is egy család lett. Az első fordulóban kikaptunk, de a másodikban 5-2-re megvertük a Soroksárt. Azt a sikert alaposan megünnepeltük, ebben az én kezem is benne volt, de már akkor lehetett érezni, hogy végezhetünk mi akárhol, az egy nagyon jó közösség és család lett. A bajnokság végén a vezetőség és a mester is szerette volna, hogy maradjak, ez sem volt kérdés számomra. Régi álmom volt, hogy akárcsak keretben legyek az NB I-ben, ott lehessek a tűz közelében, ott ülhessek csak a padon legalább akár egy Groupama Arénában. 

Meccsben voltam azért az NB III-ban, 19-szer védtem, dolgozni kellett. Kakas Laci bácsi mondta annak idején, hogy ez a száraz kenyér időszaka, hogy abból egyszer majd vajas kalács legyen. Ez eszembe is jutott a Debrecen meccs előtt, és azt reggeliztem direkt. Nyártól Ádi visszatért a Fradiba, jött Fadgyas Tamás, kialakult egy új versenyhelyzet Trepák Attila irányításával. Jól ment edzéseken és edzőmeccseken, így elértem azt, hogy második legyek. Várni kell, az élet mindig megadja a lehetőséget, ha megvan a munka is, olyat sose kívántam, hogy Bencével bármi történjen, én nem az a típus vagyok. Végül a 28. fordulóig várni kellett, de eljött az időm.

Kersák Roland szeretné növelni mérkőzései számát, ezért a folytatásban is mindent meg fog tenni. 

– Az biztos, hogy a mindennapi munka szempontjából ez egy jó lökés. Szeretném Bence és a stáb dolgát is megnehezíteni jó értelemben véve, hogy kivel kezdődjön a csapat összeállítása. Öt meccs van még vissza, szeretnék minél többet kapni, egyel sem lennék elégedetlen, de persze minél több, annál jobb. Megízlelve a lehetőség ízét, természetes, hogy az ember mindig többre vágyik. Ez a cél, szeretnék minél többet bizonyítani mindenkinek a klubnál, természetesen Szabó Istvánnak is, hiszen amikor NB III-ból idehozott, az már egy megelőlegezett bizalom volt. NB II-ben is be mert rakni, most NB I-ben, a mi kapcsolatunk különleges, hiszen sokat kaptam tőle ebben a pár évben.