A KTE brazil védője, Matheus Leoni otthonra lelt családjával Kecskeméten

Ahogy minden brazil gyermek, új az ifjú Matheus is labdarúgó szeretett volna lenni, egészen fiatalon el is kezdett játszani. Korán felfigyeltek rá, így Brazília egyik tradicionális klubjához, az Athletico Paranaense-hez igazolt. 

– Szinte ahogy járni tudtam, futballoztam, ami nem meglepő annak tükrében, hogy apukám is profi játékos volt, több brazil klubban is játszott – tekintett vissza a kezdetekre a KTE brazil bal oldali védője. – Követni szerettem volna a példáját, 3-4 évesen szerintem már mindenhova mentem vele, ahol éppen meccse volt. Nagyon nehéz eljutni a profi világig, de ebben nőttünk fel, folyamatosan ott volt a labda nekünk. Ez sokat segített abban, hogy fejlődjek. Édesapám kedvenc csapata a Grêmio volt, természetesen én is nekik szurkoltam. Minden meccset együtt néztünk. A kedvenc játékosom a klub saját nevelésű játékosa, Ronaldinho lett. Amikor 17-18 évesen feltűnt, mindig az ő játékát néztem. 2006-ban elhagytam Porto Velhót, mivel nem volt nagy csapat a városban, ahol lehetett volna futballozni, ehhez három napot kellett volna buszoznom. 14 évesen kerültem el egy akadémiára, mely partneri kapcsolatban volt az Athletico Paranaense-vel. Ott csapattársam volt többek Alex Sandro, aki jelenleg a Juventus játékosa, vagy például Neto, aki szintén volt a Juventus kapusa, de Barcelonában is védett. Többen jelenleg is a brazil élvonalban játszanak. Jó viszonyban vagyunk a mai napig, de természetes, hogy nem sűrűn beszélünk, mert mindenkinek megvan a maga élete, a futball mellett pedig a családja – mondta Leoni. 

Eleinte úgy tűnt, középpályásként lehet karrierje, de ez végül változott, amit nem is bán. Európába már balhátvédként igazolt, egy rövid német kaland fiatalon még éretlenül érte, de aztán Svájcból indulva megragadt az európai labdarúgás vérkeringésében. Sok tehetséges játékos kallódott el mellette, éppen ezért fejben mindig erős volt. 

– A Paranaense-ben is középpályás voltam, 10-es, 8-as, 6-os pozícióban. Egy nagy klubról beszélünk Brazíliában, ahol folyamatosan teljesítmény kényszer alatt kell futballozni, hiszen hétről hétre jöttek a tehetséges konkurensek. Lehetsz tehetséges, de ha fejben erre nem tudod felkészíteni magad, akkor az kevés lesz ahhoz, hogy profi legyél. Voltak sokkal tehetségesebb csapattársaim is, de feladták, mert nem bírták ezt. A klubnál nőttem fel tulajdonképpen, de arra nem volt sanszom sajnos, hogy a felnőtt csapatban bemutatkozzak. Nem volt könnyű a váltás, utána több klubban is szerepeltem Brazílián belül. Úgy 22-23 éves koromban voltam először balhátvéd, akkor a regionális bajnokságban futballoztam, ami jó lehetőség ahhoz, hogy megmutassa magát az ember. Emlékszem az edzőm szavaira, akinek akkor nem volt rajtam kívül ballábas játékosa és megkérdezte, vállalom-e. Láttam, hogy sok a jó játékos a középpályán, így nem volt veszítenivalóm. Eljutottunk a döntőig a szezon végén, kicsin múlott, hogy a nagy múltú Bahia ellen nem tudtuk megnyerni, de végül engem választottak a legjobb balhátvédnek az idényben. Megérte tehát váltani – mondta Leoni. 

Matheus Leoni kanyargós úton jutott el Európába, de igyekezett ezeket a kanyarokat arra felhasználni, hogy mindig több legyen. A nyelvek elsajátításával már jól áll, olasz gyökereit is igyekszik ápolni. A magyarral is halad, igaz, nincs könnyű dolga. 

– A nagypapám olasz volt, fiatalon hagyta el Olaszországot és kezdett új életet Brazíliában. Kicsit beszélem is a nyelvet, de sajnos nem sok módom volt már gyakorolni és tanulni a családon belül. A portugál az anyanyelvem, mellette angolul, spanyolul, kicsit olaszul is beszélek, illetve bolgárul szintén, hiszen három és fél évig futballoztam ott. Jelenleg magyarul tanulok, de nekem ez a legnehezebb, mert nem nagyon vannak hasonló szavak és nyelvtani formák benne a többi nyelvhez képest. Kisvárdán ugyan eltöltöttem két és fél évet, mielőtt Kecskemétre kerültem, de mivel elég sok nemzetből állt össze a keretünk, az angol volt a hivatalos nyelv az öltözőben. Kecskeméten már sokkal jobban tudok fejlődni – mondta Leoni. 

Európában a svájci Xamax szerződtette próbajáték után, majd Bulgária felé vette az irányt, ahol a Beroe és az Arda színeiben szerepelt. A koronavírus a bolgár ligát is alaposan földre vitte, így váltania kellett, ekkor igazolt Kisvárdára, ahol ezüstérmes lett és a nemzetközi porondra is kiléphetett a csapattal, nyáron aztán Kecskemét jött. 

– Jó döntést hoztam, de Brazília után Svájc nagyon más volt. A játék sokkal inkább a taktikáról szólt, nem is játszottam sokat, ráadásul meg is sérültem. Ettől függetlenül Bulgáriában sokkal könnyebb dolgom volt már ezután. Gyorsabban megszoktam a környezetet, könnyebben ment a beilleszkedés. Svájcban még kicsit szégyenlős voltam, ami betudható volt a nagy váltásnak. Bulgáriában viszont élveztem a játékot, gyorsan megtaláltam a helyem, jó edzőim is voltak. Otthon éreztem magam, nyitottabb lettem én is, elkezdtem tanulni a nyelvet. Ott született meg a kisfiam, Mateo is. Vélhetően a gondolkodásom is változott emiatt, ez is közrejátszhatott. A koronavírus közbeszólt. Nehéz helyzet volt, leállt a bajnokság, az újrakezdést pedig a légiósok nélkül képzelték el. Maradni akartam, a klub pedig nagyon korrekt módon állt ehhez a leállás alatt, így abban maradtunk, hogy visszatérésem után kisebb összegért is játszani fogok, cserébe ha jön egy jó ajánlat, szabadon válthatok. Jött is később a Kisvárda, amire a feleségem azt mondta, próbáljuk meg. Kecskemét mellett is a családom miatt döntöttem elsősorban, nagyon megszerették az országot, szeretnek itt élni. Én is így vagyok ezzel, szeretem az itteni embereket, élvezem a futballt, nagyon jó közösségbe kerültem, a csapattársaim jó emberek egytől egyig, jó atmoszféra veszi körül a klubot. A gyerekeim itt kezdték el az óvodát is, ami nekik sem volt könnyű először, de most már úgy látom, ha egyszer újra országot váltanánk, azt még nehezebben élnék meg. Szeretnék tehát itt lenni, amíg csak lehetséges. A magyar nyelvet ők is tanulják, Vágó Levi például szokott kicsit a kisfiammal már beszélgetni. Szereti a focit is, de sosem teszek rá semmilyen nyomást, a lényeg, hogy élvezze. Még most is tartom, hogy az ember fejlődjön minden nappal, így vagyok ezzel én is és a csapat is. A futballban gyorsan tudnak változni a dolgok, de szeretném kitölteni a szerződésemet, mert jól érzem magam, a többit majd meglátjuk – zárta gondolatait a játékos.