Sikeres évet zárt a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét

Remekül sikerült a 2020/21-es idény a Duna Aszfalt DTKH-Kecskemét számára – a bajnokságban a 4. helyen végeztek, a kupában bronzérmet szereztek –, és egy jól sikerült idény azt is jelenti, hogy egy csapat magának teszi föl magasra vagy akár még magasabbra a lécet. Ilyenkor aztán a feladat is adja magát: a klubnak a saját maga által föltett lécet átvinni. 

– Az ezt megelőző szezon sikeres szereplése bizonyos szempontból nagy elvárást támasztott a csapattal szemben, és természetesen mi is szerettük volna megmutatni, hogy nem egyszeri, kifutott eredményről volt szó – kezdte évértékelőjét Forray Gábor, a kecskeméti csapat vezetőedzője. – Úgy gondolom, sikerült bizonyítanunk, hogy a Kecskeméttel számolni kell. Büszke vagyok a klubra, a csapatra, a szurkolókra, mert sikeres volt a 2022-23-as évadunk is. Ne felejtsük el az sem, hogy a klub U20-as csapata bejutott a bajnoki döntőbe, ahol a 6. helyet szerezte meg, ami szintén igen szép eredmény. 

Igazolásaink jól illeszkedtek filozófiánkba minden téren. Külön öröm a számomra, hogy Kucsera Dániel személyében egy olyan magyar játékost adtunk a honi kosárlabdának, aki az U23-as szabály alól kikerülve is megállta a helyét az első osztályban. Ezt a tendenciát akarjuk folytatni a jövőben is, és úgy gondolom, hogy etekintetben jó úton járunk. Nálunk a fiatalok két-három évvel fiatalabbak, mint az U23-as korhatár legmagasabb életkora. Akár marad a fiatalokat kötelező jelleggel szerepeltető a szabály, akár nem, mi mindenképpen arra fogunk törekedni, hogy legyenek stabil, kecskeméti kötődésű játékosaink. A fokozatosság elve viszont itt különösen fontos, hiszen nem lehet elvárni tőlük, hogy ők nyerjék meg a meccseket, vagy hogy ők cipeljék a csapatot a hátukon. Mindennek megvan a maga ideje, az idei évvel jól sáfárkodtunk, hiszen a fiataljaink az idei szezonban nagyon sok értékes tapasztalatot szerezhettek.

Sikerek

A kitűzött célokat a felnőtt csapatnak sikerült teljesítenie, nem egy tekintetben túl is teljesítette az alap elvárásokat. – Négy győzelemmel rajtoltunk tavaly, ott voltunk a tabella elején, és már többen azt gondolták, hogy nekünk már a bajnoki címre kell bejelentkeznünk, noha ez nem volt realitás. Ezt követően be is bizonyosodott, hogy egy rendkívül kiélezett, nehéz bajnoki év lesz a mostani. 

Ezek a bravúrok kellettek ahhoz, hogy tizenöt győzelemmel zárjuk az alapszakaszt – ami egyébként több, mint az előző évben volt –, és teljesítsük kitűzött céljainkat. A Magyar Kupába simán kvalifikáltuk magunkat, majd ott a négyes döntőbe is bekerültünk, ami úgy gondolom, hogy nagy fegyvertény, különösen úgy, hogy a Paks otthonában vívtuk ki a legjobb négy közé jutást. Igaz, a paksi csatában fontos játékost veszítettünk itt el, Milos Borisov eltört az ujja, és így mentünk neki a budapesti kupadöntőnek. A Falcót megszorongattuk, majd a bronzmeccsen fejet kellett ugyan hajtanunk a jobb Szolnok előtt, de ott is megmutattuk, hogy a KTE-vel számolni kell, és hogy igenis karakteres gárda vagyunk. A rájátszásba akár kedvezőbb helyen is bekerülhettünk volna, de ez már történelem. Rögtön a kupadöntő hétvégéje után pár nappal kezdtünk az Alba Fehérvár ellen, nagyon intenzív időszak volt ez számunkra. 

Ebben a páros viadalban is voltak vezéráldozatok, hiszen Klobucar és Kucsera is sérülést szenvedett, így három játékossal szűkült kerettel mehettünk neki a Szolnok elleni folytatásnak. Az 5-8. helyekért folyó küzdelmek során azt a célt tűztük ki, hogy a fiataljaink minél több értékes játékpercet kapjanak. Ezt sikerült megvalósítani, ők éles helyzetben tudtak tapasztalatokat szerezni, ami fontos a jövőt illetően. A Szolnok ellen is mindent megtettünk, hajszálon múlt, hogy ötödik meccsre kényszerítsük őket. A Sopron ellen pedig hátrányból fordítottunk, és végül megszereztük a 7. helyet, ami azt gondolom, hogy szép teljesítmény. Elégedettek lehetünk az elért eredményekkel, pláne ha azt nézzük, hogy milyen csapatokat előztünk meg.

Frissíteni szeretnék a felnőtt keretüket

Ahogy az már évek óta megszokott Kecskeméten, az egyesület jelszavai továbbra is az állandóság és a stabilitás maradnak. No meg az az identitás, amelynek a meglétére a vezetőedző felettébb – és méltán – büszke. – Van identitásunk, és ennek mentén dolgozunk tovább következetesen – jelentette ki Forray Gábor. 

Azt természetesen látjuk, hogy kell frissíteni a felnőtt keretünkön, és azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a megfelelő kosárlabdázókat, akik tudnak rendszerben gondolkozni és ebben jól teljesíteni. Olyan csapatot szeretnénk építeni az idei őszi rajtra is, amely szerethető és őszinte játékot nyújt, ezzel is kiszolgálva kitartó, lelkes közönségünket.

Wittmann Krisztián, a csapatkapitány büszke az egész gárdára, és kiemelte, hogy a szurkolók is milyen fontos szerepet játszottak az eredmények elérésében. – Emelt fővel tekinthetünk vissza a szezonra, hiszen mindent megtettünk a célunk megvalósításáért, és azért is, hogy minél több örömet szerezzünk a kecskemétieknek – tekintett vissza Wittmann Krisztián. – Az elért eredmények szerintem reálisak. A rájátszásba bekerülés mindig egy alap elvárás a csapattal szemben. Voltaképpen a kupában való szereplés is ennek mondható, és az talán külön örömre ad okot, hogy ismét a négyes döntőben képviseltük a várost. 

Ezt az utat kell folytatnunk. Jól látszott az idei év során is, hogy ha kollektívan kosárlabdázunk, a saját stílusunkban, akkor bárkit képesek vagyunk legyőzni. Úgy vélem, hogy a keretből a fiatal játékosok rendkívül sokat tudtak hozzátenni az eredményeinkhez, és bízom benne, hogy azokat a tapasztalatokat, amiket most gyűjtöttek, tudják kamatoztatni a jövőben is. Fontos szerepük van nálunk, és nemcsak nálunk, hanem az egész magyar kosárlabdában. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémiáról folyamatos az utánpótlás, így a kecskeméti kosárlabda jövője biztosított, és remélem, még én is sokáig tudok segíteni ebben a munkában – utalt a szándékaira a hírös városiak csapatkapitánya.