Hét év után jutott vissza a Kecskeméti TE az élvonalba

Már a 37. fordulóban eldőlt gyakorlatilag, hogy kecskeméti szempontból tragédiának kellene történnie ahhoz, hogy a Diósgyőr még megelőzze a KTE-t, hiszen a döntő faktornak számító gólkülönbségben is 18 találattal vezetett a Kecskemét a nagy rivális előtt. A szombathelyi 3-1-es sikerig meseszerű út vezetett a klub számára, mely 2015-ben nagyon mélyről kellett elkezdjen építkezni. 

Mennyből a pokolba 

A Kecskeméti TE először 2008-ban jutott fel az élvonalba, ami akkor is némi meglepetést jelentett, hiszen a lila-fehérek a Ferencvárost is meg tudták előzni a másodosztályban, így történetük során először szerepelhettek az NB I.-ben. Az élvonalban sem vallott szégyent a klub, nyílt támadójátékával a semleges szurkolók szimpátiáját is elnyerte. 

A bajnokságban kétszer is az ötödik helyig menetelt a csapat, de a csúcs a 2011-es Magyar Kupa győzelem volt, amikor a bajnok Videotont verte meg a döntőben a KTE. 

Bár ezt egy Ligakupa és Szuperkupa ezüst követte, illetve a nemzetközi porondra is kiléphetett a csapat, 2012-től érezhetően más irányba indult a klub. Sokszor pletykáltak anyagi gondokról, többhónapos fizetés elmaradásokról, és a problémák 2015-ben valósággá is váltak mindenki számára, amikor az MLSZ a Pápa, a Győr, a Nyíregyháza és a Győr mellett a Kecskemétnek sem adott élvonalbeli licencet, így az említett klubok a kizárás sorsára jutottak. 

Hosszú évek az amatőr ligákban 

Amíg 2015-ben az egyik pillanatban még Újpesten lépett pályára Vladan Szavics vezetésével a Kecskemét, addig néhány héttel később már a Kunszállás elleni megye I.-es bajnokira készültek a Széktói Stadionban. Az NB I.-es csapatnak se híre, se hamva nem maradt, még a KTE nevet is bukta a klub, mely a Kecskeméti LC felnőtt csapatának jogán folytathatta szereplését. Az első évben esély sem volt a feljutásra, hiszen semmilyen feltétel nem volt adott, majd a második idényben a Tiszakécskével kellett megküzdeni a feljutásért, de erről újra lemaradt a csapat. 

2017 nyarán új tulajdonos, a HÉP Zrt. vette át a klub működtetését, ami a későbbi események szempontjából is lényeges volt. 

A csapat harmadik nekifutásra már kivívta a feljutást, ezzel feljutott az NB III.-ba, ahol már újra Kecskeméti TE néven szerepelhetett. 

A harmadosztály sem volt meseszerű, mert újoncként ugyan stabil középcsapat lett a lila-fehérekből, de a második szezon több szempontból is problémás volt, gyengén is szerepelt az együttes, hogy aztán a koronavírus-járvány első hulláma miatt lefújják a bajnokságot. Edzőváltást követően ugyan a feljutást célozta meg ezután a KTE, de hiába sikerült nagyon jól az őszi szezon, tavasszal csak szenvedett a csapat, majd az utolsó körben megalázónak mondható vereséget szenvedett Iváncsán, így a Fejér megyei kiscsapat lett a bajnok. Öröm az ürömben már csak az volt, hogy az Iváncsa nem akart feljebb lépni, így legjobb másodikként jutott fel az NB II.-be a klub, ezzel együtt örülni senki sem igazán tudott a „sikernek”. 

Új irány

2021 nyarán teljesen új irányba indult el a klubvezetés. Első lépésként a klubhoz ezer szállal kötődő Szabó Istvánt nevezték ki vezetőedzőnek, aki 2012-ben már az NB I.-ben is vezette a csapatot. Mellette 16 játékos érkezett, így teljesen új együttes épült. A nyári felkészülés végén nem is határoztak meg irreális célokat, a biztos bennmaradás mellett a 8-12. helyet lőtték be. 

Bár az első fordulóban jó mérkőzésen 3-2-re kikapott a KTE, ezt egy varázslatos sorozat követte. A Soroksár elleni 5-2-vel kezdve egy 13 mérkőzéses veretlenségi sorozatot produkált a gárda, közben a Magyar Kupából az NB I.-es Debrecent is kiverte. A nézők egyre inkább visszataláltak a Széktói Stadionba, s végül elégedetten konstatálhatták, hogy három pontra van a gárda a második, már feljutó helyen álló Vasastól. 

Felhergelték az oroszlánt

A Kecskemét jó szereplését a riválisok egyre aggódóbban nézték, olyannyira, hogy a téli szünetben igyekeztek is gyengíteni a csapatot. Előbb a gólvágó Lukács Dániellel kötött előszerződést a DVTK, majd két nappal az egymás elleni rangadó előtt kivásárolta a szerződéséből Belényesi Csabát. Mondhatni, hogy ez fordulópontnak bizonyult, mert bár a KTE februárban kisebb hullámvölgybe került, gyorsan kilábalt ebből, és egyre inkább tapadt a riválisra, mely közben viszont folyamatosan bukdácsolt. 

Március 6-án Siófokon fordított a hajrában Szabó István csapata, és megint belecsapott egy kitűnő sorozatba, mely a szezon végéig tartott. 

Diósgyőrben közben darabokra hullott a klub, előbb kirúgták Kondás Elemér vezetőedzőt, majd Benczés Miklós sportigazgató is távozott, hogy aztán népharagot szülő módon elhozzák annak a Szegednek a trénerét – Dragan Vukmirt – aki csapatával néhány nappal korábban ötöt lőtt Miskolcon. A váltás nem jött be, még azután sem, hogy alapembereket tettek ki fegyelmi okok miatt a keretből. A KTE köszönte szépen, és surranópályán, ellentmondást nem tűrő játékkal befutott végül a második helyre, míg a DVTK és a Szeged egymást marta. 

Albérletben kell kezdeni 

A feljutás hatalmas bravúr a KTE-től, pláne annak tükrében, hogy a 2015-ben visszasorolt klubok közül ez eddig senkinek sem sikerült. Az NB I. azonban sokat változott ebben az időszakban, többek közt a infrastrukturális követelmények terén is, így a legégetőbb kérdés, hogy a Széktói Stadion mikor válhat újra alkalmassá a legmagasabb osztályhoz. Az biztosnak látszik, hogy albérletben kell tervezni eleinte az élvonalban, ehhez a legközelebbi opciók Budapesten és Szegeden lehetnek.