Átmenetileg leállt a HÉP-Röpke SE csapata is

– Manapság két halmazra oszlik a társadalom, az otthon dolgozók és a munkába járók halmazára. Ön az előbbiek számára jár elöl jó példával, vagy bejár dolgozni?

– Mi amatőr csapat vagyunk, így természetesen nekem is, akárcsak a játékosoknak, van munkahelyem, dolgozom a röplabda mellett. És dolgozni is bejárok, be kell járnom, de ezt persze egyáltalán nem bánom, hála istennek jó munkahelyem van, és manapság ezt is nagyon meg kell becsülni, különösen ilyen időszakban, amikor emberek veszítik el a járvány miatt a munkahelyüket. A munkaidőn kívül pedig természetesen igyekszem maximálisan betartani a mindenki érdekében mindenkire nézve kötelező előírásokat.

– Rettentő nehéz ez a helyzet mindenki számára, de mi most maradjunk a sportnál, a klubotoknál. Ez a leállás a sportban azon egyesületek számára maga a katasztrófa, amelyek előrelépés, osztályváltás érdekében sokat költöttek, sokat fektettek – mind időt, mind energiát, mind pénzt tekintve – az idei évbe. Aztán akinek nem úgy sikerült a mögöttünk álló év, annak még kapóra is jöhet a kényszerű leállás, mondjuk arra, hogy rendezze a sorokat. A Röpkénél mi a helyzet?

– Minket valóban nem állított falhoz a tekintetben ez a leállás olyan értelemben, hogy nem dőltek váratlanul dugába nagyra törő, költséges tervek. A vezetőség, a szponzor annyiról máris biztosított minket, hogy a folytatást igyekeznek ugyanúgy lehetővé tenni, ahogy eddig, tehát igyekeznek biztosítani a leállás előtti feltételeket. A mögöttünk álló csonka idénnyel sportszakmailag elégedetlenek nem lehetünk, hiszen az eredetileg kitűzött célunkat, hogy a rájátszásban a legrangosabb ágra bejussunk, teljesítettük. Ott viszont már csak egyetlenegy mérkőzés lejátszására maradt lehetőség. A „Mi lett volna, ha?” kérdésnek ezúttal sincs értelme, azt viszont sajnáljuk, hogy megannyi izgalmas mérkőzésről maradtunk le, amelyekből rengeteget lehetett volna tapasztalatok szintjén profitálni.

– Dolgoztatják a játékosokat? Tartják velük a kapcsolatot?

– Természetesen tartjuk velük a kapcsolatot, és persze nem is csak én. Hiszen a klubnál a vezetőedző mellett van erőnléti edző is, masszőr is, ki-ki a saját területén igyekszik célszerű és otthon is teljesíthető feladatokat adni a lányoknak a kondíció, az erőnlét tartása érdekében.

– A kerettel mi a helyzet? Abban várható változás? Van szükség változásra? Vagy ebben a helyzetben az is öröm, ha nagyjából egyben marad?

– Nálunk az ősz nemcsak az idén lesz vízválasztó, hanem minden évben az. Mivel ugyanis a csapat rendre jórészt középiskolásokból áll, a keretünk összetétele szempontjából meghatározó az az időszak, amikor a játékosok leérettségiznek és felvételiznek. Egészen pontosan az a meghatározó, hogy hova felvételiznek, hiszen természetesen az, hogy valaki hol tanul tovább, behatárolja a sportolási lehetőségeit. Régebben, amikor Kecskeméten még kevesebb volt a felsőoktatási intézmény, a röplabdaélet is megsínylette azt, hogy a továbbtanulás miatt sokan kénytelenek voltak másutt folytatni a sportolást. Manapság, hogy bővültek a felsőoktatási lehetőségek, egy kicsivel kényelmesebb a helyzetünk. És nem tagadom, örülünk, amikor mondjuk egy-egy kulcsjátékos bejelenti, hogy felvették például a kecskeméti Neumann egyetemre, hiszen az azt jelenti, hogyha a tanulás mellett nem hagy fel a sportolással, akkor továbbra is számíthatunk rá.

– Hogyan lehet készülni egy következő idényre, hogy nem tudják, mikor kezdődik? Mennyi az ilyen esetben adódó visszaszámlálás? Értem ezalatt azt, hogyha már ismeri a bajnoki start idejét, mikor kezdene el dolgozni a lányokkal?

– Akár szeptemberben is elég elkezdeni a közös felkészülést. Természetesen az majd csak később derül ki, hogy mikor indul a következő idény. De nálunk rendre a tél a bajnokság egyik legnehezebb időszaka, igazából akkorra kell összeállnia a csapatnak. A felkészülés tekintetében kétségbeesve tehát nem vagyunk. Az első két hónap, az augusztus és a szep­tember egyébként is a fizikai, erőnléti alapozásról szól, azt pedig hátráltató körülmények ellenére is el tudjuk végezni. A rajt előtt persze azért jó lenne egy hónapot már teremben is edzeni. Tehát amellett, hogy egyébként is remélem, hogy a járvány enyhül – hiszen ez mindenkinek az érdeke –, nekünk szeptemberben is elég lehet elkezdeni a munkát. Remélem, el is tudjuk majd kezdeni.