Hűen őrzik a múló pillanatokat Madaras László fotográfiái

Madaras László gyerekkorában kezdte a fényképezést, egy kedvenc bicskáját cserélte egy régi fényképezőgépre, amelyet barátja talált házuk padlásán. Miután szülei látták, hogy mennyire érdekli a fotózás, vettek neki egy olcsó gyermekgépet. Innen indult a fényképezés szeretete, mintegy hatvan évvel ezelőtt. Könyvekből tanulta meg előhívni a filmtekercseket és nagyítani a képeket. Tudása tökéletesítésére felnőtt fejjel 1978-ban, fényképész szakmunkásvizsgát tett. Egyébként a fő foglalkozása hivatásos katona volt, Kecskeméten szolgált, ahonnan 1991-ben ment nyugdíjba.

A nyugdíjas évekre visszatérve Soltra azt gondolta, hogy a horgászat lesz a fő elfoglaltsága, de egyre inkább bekapcsolódott a helyi közösségi életbe és szenvedélyét, a fotózást tovább folytatta. Ez időtől nem volt olyan esemény, amelyen ne fordult volna meg. A természetről készült művészi fotókon túl a kulturális eseményeket, a közösségi élet pillanatait is megörökítette.

Elkészült képeit kiállításokon mutatta be. Első kiállítása 1977-ben volt szülővárosában, Solton. Kezdetben főleg a természetet fotózta. Mindig is szeretett túrázni, horgászni, így sikerült lenyűgöző képeket készítenie növényekről, vadon élő állatokról. Majd egy erdélyi alkotótábor – amelyen 2008-ban vett részt – ébresztette rá, hogy mennyire beszédes az emberek arca. Először ott, a csíksomlyói búcsúban teleobjektívvel készített portrékat.

A kiállításairól az első pillanattól vezetett vendégkönyvet, ez mára már négy albumra szaporodott. Ezekben a kiállítás dokumentálásán túl lefotózta a vendégeket, az oda látogató közönséget. Bejegyzések sokasága tanúskodik arról, mennyire értékelték az emberek, hogy képein keresztül rá tudtak csodálkozni azokra a különleges dolgokra, amelyeket sok esetben csak egy fotós szemén keresztül láthatnak meg.

Madaras László neve Solton és még nagyon sok településen ismertté vált az elmúlt években, rengetegen kérték fel fotózni, hogy örökítse meg az elmúló pillanatokat. Eddig 43 településen, 30 témában, 161 alkalommal voltak kiállításai. Többek között önálló tárlaton mutatta be természetfotóit, növényekről, állatokról, madarakról, a solti árvízi védekezésekről, több település jellegzetes épületeiről, a szüretről. A solti szőlőhegyen készült képeiből önálló fotóalbum is megjelent a Magyar Pincefalvak sorozat első köteteként a Vincellérek imája – A solti Meleg-hegy címmel.

Méltóan múltjához, rengeteg negatívja katonás rendben sorakozik, de ahogy a technika fejlődött, DVD-re és most már digitális tárolólemezre rakta át szinte felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét.

Elmondása szerint mára már abbahagyta az aktív fotózást. Idejét képanyagának rendezésével tölti.

– Egész életemben gyönyörködtetni szerettem volna az embereket képeimmel, egyszerűen csak vizuális örömet akartam szerezni. Ezenkívül szándékom volt megörökíteni Solt történetét fotókon keresztül, hogy az utánunk jövő generációknak legyen mit elővenni, akár több évtized múlva is – összegezte fotós életútját Madaras László fotó­művész.

Díjakkal ismerték el munkásságát

A helyi közösségért végzett tevékenységét szülővárosában Solt Városért Emlékéremmel ismerték el 2009-ben és ugyanebben az évben a Bács-Kiskun Megye Művészeti Díját is átvehette, amelyre munkássága alapján a solti képviselő-testület terjesztette fel.