A legjobb képek a mindennapok apró mozdulataiból születnek

Ujvári Sándor, az MTI és a Szabad Föld munkatársa megyeszerte ismert és elismert fotóriporter, akinek képei régóta megjelennek az országos sajtóban is. Ott van minden jelentősebb és fontosabb helyi közéleti eseményen, szívéhez mégis azok a munkák állnak a legközelebb, melyek révén a hétköznapok embereinek megszokottnak tűnő, ám mégis egész életüket, sorsukat felvillantó pillanatait örökítheti meg. Első önálló kiállításán – amelynek apropója, hogy Ujvári Sándor éppen húsz éve kezdett el dolgozni az MTI-nek – láthatunk fotót kökényt szedő közmunkásokról, tűzifát hordó idős asszonyról, választási mozgóurnát váró tanyasiakról és hazánk utolsó, gátéri lovas postásáról is. Külön sorozatban mutatja be a 2015-ös röszkei határvidéket, a szántóföldeken gyalogló menekültek hányattatásait és a szabadszállási laktanyából utolsóként leszerelt sorkatonák kiképzését is. Több, a nagyközönség elől eddig rejtve maradt kép is felkerült a Magyar Fotográfiai Múzeum termének falaira Tóth Balázs, a kiállítás kurátora, a múzeum munkatársa

válogatásában.

Hogy lehet ennyi ingert feldolgozni? – kérdeztük a fotóriportert.

– Az biztos, hogy fotóriporterként az átlagosnál jóval több élethelyzetet látok, gyakorlatilag az első sorból, ami izgalmas és sok tapasztalattal gazdagít. De meg kellett tanulnom mindezt a helyén kezelni, tudatosítani, hogy amit az üvegfalon át nézek, nem az én életem, nem az én történetem. Persze, a képek és a szereplők is megmaradnak emlékeimben, de arra nagyon vigyázok, hogy a tragikus szituá­ciók lehetőleg ne gyakoroljanak rám negatív hatást, ne bénítsanak meg, hiszen a munkám miatt ezt nem engedhetem meg. Egy megrázó baleseten sem agyalhatok, mert a következő riportnál is teljesíteni kell – mondta Ujvári Sándor, akit arról is kérdeztünk, milyen szempontok vezetik egy-egy téma kiválasztásánál.

– Egyrészt megvan a napi hírképkészítő kisipari munka, amikor egyes protokolláris eseményekből kell kihozni a lehető legérdekesebb, legjobb fotót. Emellett szerencsére sokszor alkalmam nyílik, hogy ne direktben egy sajtótájékoztatóról adjak anyagot, hanem az ott elhangzottak gyakorlati megnyilvánulásairól. Például ahogyan a segélyszervezet szétosztja az adományokat a rászorulóknak, vagy a tanyagondnokok meglátogatják az egyedül élő időseket és visznek nekik tűzifát, élelmet. Kiváltságos helyzet és páratlan lehetőség számomra, hogy Kecskeméten élve az országos sajtónak dolgozhatok, és nem kell annyira benne lennem a napi darálóban.

Ujvári Sándor most kiállított képein egyetlen közismert személyiséget sem láthat majd a közönség.

– A fényképeken általában azt szeretjük megmutatni, hogy valakivel valami kiemelkedő esemény történik – születésnapot ünnepel, világot jár, feltalál és sorolhatnánk. Mintha csak a fontos szituáció­kat és embereket lenne érdemes megörökíteni. Szerintem ennél sokkal érdekesebb, amikor csak úgy létezünk, ahogy a hétköznapokban éljük az életünket és tesszük a dolgunkat. Egy ideje figyelek rá, hogy a környezetemet így, a maga valóságában jelenítsem meg a képeimen – részletezte.

A megújulásról a fotóriporter azt vallja: folyamatosan követni kell a fotós divatok, trendek változását, ehhez rengeteg képet szükséges megnézni.

– Nekem a mobiltelefonos fotózás hozott egy újfajta látásmódot, ami elszakított a kialakult rutinoktól. Emellett barátaimmal már sok éve megszervezem a Bugaci Kontakt Fotográfiai Alkotótábort, ahol csak archaikus technikákkal fotózunk. Ezeknek a régi eljárásoknak az elsajátítása és gyakorlása is segít az igazi fotográfiához közelebb kerülni – vallja Ujvári Sándor.